Hogyan lett Huba klasszikus?

Hogyan lett Huba klasszikus?

Minden híreszteléssel ellentétben, én ismertem Hubát. Sokak véleménye szerint Huba csupán Eta néni képzeletében élt, amolyan kései „elképzelt szerelem” lehetett.

Tanúsítom, nem igaz.

Huba igenis valós személy volt.

Fura mód, nagyon régen, amikor Eta néni áttelepült az anyaországba, még hírét sem hallotta Hubának. Pedig ő már akkor élt és alkotott, de hogy „művei” milyen szintet ütöttek meg, hadd ne részletezzem. Tény, hogy Huba meg volt győződve, nagy író. (Később, amikor megismertem derült ki, nagynak nagy, de nem író).

Tíz év elteltével Eta néni hazalátogatott szülei sírjához.

A temetőben – szerencsés véletlen – ott nézelődött Huba is. Valami távoli, ágrólszakadt rokona hantját kereste.

Egy rózsabokros sír felett – ahova éppenséggel nagyszüleim voltak eltemetve, – pillantásuk összetalálkozott.

És ekkor kezdődött az a bizonyos kései szerelem.

Hogy mégsem tudott szinte senki Huba és Eta néni szerelméről, ez a tapintatuknak köszönhető. És a balsorsnak.

Visszatértek fogadott hazájukba, összeköltöztek, és nem sokra rá Huba szélütést kapott. Többet soha nem hagyta el tömbházlakásukat, és Eta néni hosszú évekig odaadóan ápolta. Én már a tolókocsiban ismertem meg. Kissé félszegen bevallotta, soha semmi mondanivalója nem volt, azért írt, mert kocsmába nem járt, sakkozni nem tudott, az olvasást – kivételt képezett pár klasszikus – már rémesen unta.

Évek teltek el, amire ismét eljutottam hozzájuk. A csengetésre, kissé rendhagyó módon (ez a művelet rendszerint a tolókocsis Hubára tartozott), Eta néni nyitott ajtót.

–         Csókolom, hogy s mint?

–         Jól vagyok édes fiam – válaszolt pajkos mosollyal Eta.

–         Huba bácsi idehaza?

–         Hol lehet máshol? – kérdezte csodálkozva a néni, s rögtön tudtam, hülyeséget kérdeztem, hiszen Huba másfél évtizede még az ablakon sem hajolt ki.

Eta néni betessékelt, leültetett, kávét hozott, de Hubát sehol nem láttam

–         A bácsika a másik szobában pihen? – kérdeztem kicsit erőltetett mosollyal, hiszen tudtam, az a szoba soha nem volt lakott, csupán Huba klasszikusai sorakoztak egy árva könyvespolcon.

–         Ott pihen hát, hol is máshol? – kérdezte immár másodszor inkább önmagától Eta néni.

–         Láthatnám?

–         Persze, fiam…

Eta néni bevezetett a szomszéd szobába, de Huba…sehol.

–         Nos? – kérdeztem kissé megütközve, mert hirtelen azt hittem Eta néni viccel velem, az öreg csodával határos módon jobban lett, és elment hazulról.

–         A polcon, fiam, ott abban a márvány urnában pihen Huba…

Őszintén szólva előbb megdöbbentem. Utána majdnem elnevetettem magam: egyből felismertem, hogy Huba végtére is meglelte a helyét.

Egy polcra került az imádott klasszikusaival….

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s