A szobrok a földön, alkotójuk az égben elfeledve

A szobrok a földön, alkotójuk az égben elfeledve

 

– Szeszák Ferenc műveinek keserű sors

A Kolozsvári Állami Magyar Színház udvarán át, az új stúdióterem felé vezető úton, a figyelmes arra járónak önkéntelenül is megakad a szeme két szoboralakon, melyek, mintha strázsát állnának (jobban mondva ülnének), télben-nyárban, évtizedek óta, egy ajtó előtt hevernek a földön. Alig ismeri valaki ezeknek a történetét, mi több azt sem lehet már pontosan tudni, miképp kerültek a bejárat elé, ahol félő, előbb utóbb már nyomuk sem marad. A bennfentesebbek annyit tudnak róluk, hogy a földön heverő szoboralakok a fiatalon elhunyt, egykori kolozsvári szobrászművész, Szeszák Ferenc alkotásai. A színház és az opera alkalmazottait hiába faggatjuk, senki nem tudja, kiket ábrázolnak a porladozó szobrok, vagy hogyan kerültek oda a jobb sorsa érdemes alkotások.

A szobrokról és azok alkotójáról az avatott szakértőt, Murádin Jenő művészettörténészt kérdeztük. Íme a szakember által szerkesztőségünkbe eljuttatott válaszlevél egyik részlete:

 

„A korszerűtlenné vált Farkas utcai kőszínház helyébe 1904-1906 között a bécsi Fellner és Helmer cég építette meg az impozáns Hunyadi téri színházat. A homlokzat két fülkéjébe a kolozsvári születésű Szeszák Ferenc két, műkőből készült, másfél embermagasságú szobra került. Az épülettel szemben állva a bal oldali fülkében Jósika Miklós, a jobb oldaliban a színház ügyét fölkaroló id. Wesselényi Miklós szobra állott, 1906-ban fölavatva.

1919. szeptember 30-an a magyar színtársulat utolsó előadását tartottak a színházban, a Hamletet. Ezután nyomban átvette a színházat a román társulat és a két szobrot földre döntötték, ahol összetörtek. Janovics vitette át a maradékokat a sétatéri nyári színkörbe. Az üres szoborfülkékbe a színjátszás semmitmondó allegorikus alakjai kerültek.

Szíves üdvözlettel Muradin Jenő”

A szobrász

 

Szeszák Ferenc életrajza és alkotásai művészeti lexikonban is fellelhetőek. Megtudhatjuk, hogy a szobrász 1881. március 7-én született Kolozsváron és 1919. február 18-án hunyt el ugyanott. Stróbl Alajosnál tanult Budapesten, majd Párizsban folyatatta tanulmányait, később többek között Münchenben is kiállított. A budapesti Műcsarnokban 1911-től szerepelt, főleg bronz szobrokat állított ki. Több szecessziós hangvételű síremléke a kolozsvári Házsongárdi temetőben található.
Műveivel szerencsétlenül bánt a sors és – tegyük hozzá – az utókor. Impozáns, 1915-ben felavatott „Kárpátok őre” című emlékművét a háború után az Erdélybe bevonuló román csapatok katonái elpusztították, ami maradt belőle, azt pedig elégették. A szobrot Lyka Döme pázmándi nagybirtokos adományozta Kolozsvár városának és Ferenc József 85. születésnapján, 1915. május 23-án állították fel az akkori Deák Ferenc utca városháza felöli járdaszigetén. Az ünnepi beszédet Márki Sándor történész professzor tartotta. A fából készült alkotásba egy-egy szöget verhettek az adományozók. Bevételét a hadbavonult katonák özvegyeinek és árváinak támogatására fordították.
Szeszák Ferenc, a Kárpátok hágóit szemmel tartó őrsereg katonáinak kívánt emléket állítani. A Kárpátok őreinek eredete egészen I. István királyig vezethető vissza, így utal a dicső múltra is. Észak-Erdély visszacsatolása után a Vitézi Rend Kolozsvári Zrínyi Csoportja akciót indított a szobor újbóli felállítása érdekében, de a megvalósításra már nem került sor.

(A magyar kisebbség a romániai rendszerváltás után Tőkés László püspökkel az élen újra fel szerette volna állítani Kolozsváron ezt az emlékművet. Ám ez politikai okokból nem sikerült. Így került Horváth Béres János szobrász és Tóth Vásárhelyi József építész alkotása a Szalajka – völgybe, melyet 2002. november 17-én avattak föl).

Szeszák Ferenc egyik legjelentősebb alkotása a nagyszalontai Arany János szobor. Elkészítésével tanárát, Stróbl Alajost bízták meg, de az idős mester nem vállalta a kivitelezést, és a munkát átadta tanítványának. Az egészalakos mű leleplezésére 1907. szeptember 15-én került sor. (1992-ig az egyetlen Arany-szobor volt a költő szülővárosában!). Ezt a szobrot is megpróbálták szétverni a románok, de a mű kisebb sérülésekkel megúszta a vandál támadást.

Szeszák további munkássága és főbb művei kronológiai sorrendben:

 

1900. E. Kovács Gyula színművész és Brassai Sámuel dombormű arcképe.
1901. Tanulmányi “Dicsérő Oklevelet” kap Budapesten, Kolozsvár városa tanulmányi ösztöndíjban részesíti.
1902. Hallgatóként, az Iparművészeti Főiskola első díját nyerte. Elkészítette Versényi György költő szobrát. Jelen volt az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság első közgyűlésén. Mátyás király és Beatrix mellszobrait mintázta. Részt vett az Erdélyrészi Képzőművészeti Társaság első kiállításán.
1903. Részt vett az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság kiállításán.
1904-1907. Arany János egészalakos szobra. Nagyszalonta.
1906. Ferenczy – díjjal jutalmazzák. Budapest. Párizsi tanulmányútja.
1906. Wesselényi Miklós és Jósika Miklós szobrai. Kolozsvár. Nemzeti Színház homlokzata.
1908. Kossuth és Bartha Miklós szoborpályázat. Budapest. Betegsége.
1911. Csányi – szoborpályázaton III. hely. Zalaegerszeg. Bartha Miklós szoborpályázat. II. díj.
1913. Kiállít az EMKE kolozsvári kiállításán.

 

Szeszák a korabeli sajtóban

 

A korabeli sajtót szemezgetve azt is megtudhatjuk, hogy családja nyári pavilonjában szobrászműhelyt rendezett be, itt alkotta meg például E. Kovács Gyula arcképét. (A Házsongárdi temetőben még nem sikerült elpusztítani ezeket, ma is megtekinthető a főbejárattól nem messze, a síremlékeken).

Az Ellenzék 1901. február 7./31. számában olvashatjuk:

Kitüntetett kolozsvári szobrász.
Szép kitüntetés érte Szeszák Ferenc kolozsvári szobrásznövendéket, Szeszák polgártársunk fiát Bp.-en…26 pályázó közül ő dicsérő oklevelet nyert… A nyáron, amikor itthon volt egész kis kolóniát szervezett fiatal kolozsvári művészekből. Apja udvarán a nyári pavilont műteremmé alakította át…ekkor mintázta meg E. Kovács Gyula szobrát”.

Szintén az Ellenzék írja 1902. július 12./157. számában:
Szeszák Ferenc elkészítette Versényi György kolozsvári költő szobrát. Az első eset, hogy valaki már életében gyönyörködhet saját szobrában…”

1908. április 14./87. számában így ír az Ellenzék:
Kolozsvári Szeszák Ferencz dicsősége.
…. A Kossuth-szobor pályázaton – írja a Pesti Hírlap a negyedik sorba helyezett Szeszák Ferencz és Horváth Géza-féle pályaterv, hatalmas masszáival tűnik fel. Egy nagy ambiciózú szobrász szinte féktelen erővel odavetett vázlatát látjuk. Olyan erőforrás ez, melyből még mesteri alkotások forrnak ki…. Az Alkotmányban… munkájának fogadtatását alig tudjuk érteni. Kvalitást, művészi erőt, csak ez a munka árul el…”

Tovább keresgélve az újságcikkek között, a Hunyadi téri színház homlokzatán akkor látható szobrokról és az Arany szoborról is nyerünk információkat:

Újság, 1912. december 12./295. szám.
Az EMKE kiállítása. Beszélgetés Szeszák Ferenccel.
…3-an állítottak ki szobrokat: Merész Gyula, Szeszák Ferenc és Veress Zoltánné, Kozma Erzsébet. …Szeszák meghívást kapott, hogy az egyetemen szobrász tanítói állást vállaljon, s ez a pozíció alkalmat ad a kolozsvári származású jeles szobrászművésznek arra, hogy érdekes tervein szülővárosában dolgozzon… Kolozsvár közönsége elsősorban a Nemzeti Színház ormán levő ornamentikus kisebb szoborművek révén ismeri Szeszákot….(kiemelés tőlem, N.Cs.) Részt vett a Bartha Miklós pályázaton, a debreceni Kossuth szobor pályázaton (ezt Margó Ede nyerte) …Nagyszalontán az Arany szobor az egyik munkája, a határszéli Nagykanizsán egy Krisztus szobra van… Jelenleg 15 szobrot állít ki a kolozsvári kiállításon…”

Ebből a válogatásból is kiderül, hogy Szeszák Ferenc Kolozsvár jelentős művészei közé tartozott, tragédiája, hogy fiatalon, mindössze 38 évesen hunyt el.

 

A Hunyadi téri színház

 

Az 1904 és 1906 között épült Hunyadi (ma Avram Iancu) téri új színház Kolozsvár korábbi, első színházát volt hivatott helyettesíteni, amely a Farkas utcában, a mai Egyetemiek Háza helyén állt. A hajdani „Kőszínház” amely 1804-1821 között épült, a 19. század második felére szűkössé vált, nem felelt meg a korabeli színházi előadások technikai követelményeinek, ugyanakkor tűzbiztonsági szempontból is nagyon veszélyesnek minősült. A városi elöljáróság ismételt kéréseire válaszolva, a budapesti minisztertanács végül 1903-ban döntött egy új, biztonságosabb színház felépítéséről, anyagiakkal azonban nem támogatta a város kezdeményezését. A terv elkészítésével a Fellner és Helmer neves bécsi céget bízták meg. A két építész által vezetett tervezőiroda 1873-1919 között valósággal uralta a színházépítést Közép Európában. Összesen 48 színház terve kapcsolódik a nevükhöz, Hamburgtól Szófiáig, illetve Zürichtől Odesszáig és Lembergig (Lviv). Ferdinand Fellner kolozsvári színháztervét 1904-ben fogadta el a városi közgyűlés, ezt követően pedig jóváhagyta a budapesti belügyminisztérium is. A munkálatok ugyanazon év őszén elkezdődtek, és 1904 végére már elkészült az alapozás. 1905 nyarán került tető alá az épület, a belső építészeti munkálatok majd még egy évet öleltek fel.

A főhomlokzat rizalitjának két szélén egy-egy 9 m magas torony emelkedik, amelyek tetején Apollónt (keleti torony), illetve Tháliát (nyugati torony) ábrázoló bronz szoborkompozíciók láthatók. Az alakokat hordó antik fogatokat 3-3 oroszlán húzza. A főhomlokzat két oldalsó szoborfülkéjében eredetileg Wesselényi Miklós és Jósika Miklós szobrai voltak. Úgy ez utóbbiakat, mint a tornyokon álló szobrokat is a Szeszák Ferenc által irányított ifjú kolozsvári művészek készítették. A szoborfülkék alkotásait 1919-ben eltávolították, és napjainkban, ezek helyén egy Apollónt és egy Tháliát megjelenítő márványszobrot láthatunk.

1906. augusztus 15-kére fejeződött be az építkezés. 1906. szeptember 8-án rendezték meg az új színház felavató ünnepségét és az első előadást az új épületben. A színház építésének egyik irányítója majd igazgatója az 1872. december 8-án Ungváron született Janovics Jenő volt. A Farkas utcai kőszínház utolsó évadjának megnyitóján a következőket mondta Janovics: „A színház sorsa a mesebeli szentmadárnak végzete, mely nem pusztul el soha, mert önmagát megégeti ugyan, de megfiatalodik és hamvaiból új életre kél…Lehullnak a százados falak, megsemmisül a könnyel, babérral annyiszor borított ősi fészek s a tapsok helyén tompa csákányütések konganak. De ami lehull, ami elporlik, ami megsemmisül, az csak porlandó anyag. A szellem megújhodik, s megfiatalodva diadalmasan foglalja el új palotáját.” Akkor még nem tudhatta, hogy később a Hunyadi téri új színház homlokzatáról szobrok fognak a porba hullani….

/folytatom/

 

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s