Vénasszonyok nyara

 

regiŐzikeősz van. Madárfüttyé szelídült a természet, néhol már a levegőben száll az elégetett avar füstje, eltakarva a még szurkálódó, meleget árasztó napot. Az öreg paraszt szabadjára engedi zabolátlan lovát, és végigfeküdve a parlagon, nyugtalanul fürkészi az eget. Kéne mán egy kis eső — sóhajt az asszony felé. Esett mán eleget — mondja az, s leül a tornác lépcsőjére. Az öreg heverészik eltűnődve, képzelet a csöndből sző az égre szivárványt. Hatvan éve dolgozza a földet. Tudja, hogy benne leli majd legnagyobb örömét — örök nyugalmát.
Gólyák bújnak össze a kémény tetején. Mintha azon tanakodnának elrévedve: ősz van már, vagy még nyár. Bölcsességük-ösztönük azt súgja: itt az idő, irány dél. Be nehéz a madárnak is elszakadnia otthonától! Mégis, minden évben elmegy. És minden évben visszatér. Ugyanabba a hazába. Ugyanarra a kéményre.
Az öreg, félig csukott szemhéja mögül, megpillantja az útra kész madarakat. És a kémény helyén egy kaput lát. Ahogy búcsúzik fiától. Tudta ő, már akkor tudta, hogy fia nem tér vissza. Rég elment a Jóska — kiáltja az öregasszonynak. Rég bíz’ annak — feleli hitvese. S a vénasszonyok nyarán egy vénasszony könnye gördül alá. S szeretné könnyeit a madaraknak nyújtani. Hátha valahol találkoznak fiával. És ebben a könnyben benne lenne minden boldogsága és bánata. Egyszerre küldené szíve oltalmát, esze tanácsát. És szomorú anyai lelke hívását. Ő is tudja, amit az öreg — soha többé nem fogja látni fiát.
Alkonyodik. A ló is belefáradt a rohanásba. A gólyák útra keltek. Az öreg szundikálását az asszony hívása zavarja meg. Gyere vacsorázni apóka — szólítja. Csak ne lenne olyan nehéz megmozdulni — sóhajt az öreg. Vacsora után a tornácon üldögélnek. A csönd szétszóródik a levegőben. Az öreg felpillant a kéményre:
— Hát elmentek.
— Bíz’ el.
— Visszagyünnek.
— Vissza, apóka.
S mindketten arra gondolnak, miért is nem adott Isten fiúknak szárnyakat.

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Vénasszonyok nyara bejegyzéshez

  1. Kulcsár Gabriella szerint:

    Sok lélekkel iródott, szép, meleg hangú irás! Gratulálok!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s