Erzsébet királyné szobra

A kiegyezés utáni évek izgalmasnak és termékenynek bizonyultak Erdélyre, illetve Kolozsvárra nézve is. A nagy tettek, az építés és a szépítés évei voltak, a századforduló közeledte munkára sarkallta az embereket. Gazdasági fellendülés volt érezhető a monarchia területén, ipari cégek (többek közt tégla-, papír-, vas-, bőrgyár, villamosművek, gyufagyár) jöttek létre egyre-másra a kincses városban is. A XX. század elején Kolozsváron több mint húsz hitelintézet állt a lakosság és a vállalkozók rendelkezésére, több pénz jutott immár fejlesztésre, de a művészetekre is.

 

A századfordulón Kolozsvár helyenként nagy valószínűséggel inkább egy építőtelepre hasonlíthatott, mintsem „kincses városra”. A csillagok állása kedvezővé tette azt, hogy jelentős dolgok szülessenek városszerte. Olyan főépítésze volt a századvégi Kolozsvárnak, mint Pákey Lajos, és olyan jelentős polgármesterek vezették a várost, mint Haller Károly (1884-1886), Albach Géza (1886-1898) és Szvacsina Géza (1898-1913). E három polgármester mandátuma alatt indult jelentős fejlődésnek a Szamos-parti város. A XX. század elején készült el az impozáns Nemzeti Színház a Bocskai-téren, a Fadrusz-féle Mátyás szoborcsoport, a Jókai által is kedvelt New York kávéház,

Bár Pákey nem keresett új utakat az építészetben – sem tanárként, sem tervezőként – tervei nyomán a kincses város jelentős épületekkel gazdagodott. Elég, ha a New York szállodára, a sétatéri Kioszkra és a korcsolyapavilonra, vagy az Unitárius Kollégium épületére gondolunk. Köztudott, hogy ő tervezte a Mátyás-szoborcsoport talapzatát, és Brassai Sámuel síremlékét is. Művei között szerepel még egy, amely, fák és bokrok takarásában, völgynek indult út tetején a mai napig látható a kolozsvári Fellegváron. A Pákey által tervezett talapzaton állt ugyanis Stróbl Alajos Erzsébet-szobra, amíg 1914-ben nyomtalanul el nem tűnt.

 

1898. szeptember 10-e szomorú napnak bizonyult a magyarok történelmében. A mindenki által tisztelt és szeretett Erzsébet királyné Genfben egy olasz anarchista merénylő áldozata lett. Az elkövetkező 16 évben, azaz az első világháború kitöréséig, nem kevesebb, mint 43 (!) emléktáblát, szobrot és obeliszket avattak szerte a Kárpát – medencében a népszerű Sissi emlékére.

Stróbl Alajos szobrászművész 1899-ben készítette el első Erzsébet szobrát, amely a miskolci Népkerti Vigadó szomszédságában található. Kolozsvár volt a második helyszín, majd nem sokra rá – 1901. október 27-én – Eperjesen avatták fel Stróbl harmadik Erzsébet-szobrát. Pár évre rá, 1906-ban Budapesten, a Normafához közel talált otthonra Stróbl negyedik Sissi szobra. A történelem viharaiban három alkotás elpusztult, csupán Miskolcon található egy.

 

A korabeli sajtó tükrében

 

Az Erzsébet-szobor kivitelezéséhez már hozzá is kezdtek… fejtik a követ a bácsitorokban…- adja hírül Kolozsvár napilapja 1901. februárjában. (12./35. sz. Ellenzék).
A Magyar Polgár 1901. február 16-i számában már arról számol be, hogy: A szobor felállításának összes költségeit Bölöni Józsefné úrnő fedezi. A szobor már kész Strobl Alajos műtermében…A bizottság pályázatot hirdetett a talapzatra, mely Pákey Lajos tervei alapján fog megépülni. A Pákey Lajos tervezte talapzat építését a Tessitori-Curissatti cég végezte el, méghozzá határidőre.

A városvezetőség jó gazdához illően – előbb a fellegvárra, a szobor majdani helyére vezető utat készítette el. Azaz, mai kifejezéssel élve, elkészítette az infrastruktúrát, utána vágott bele a szobor talapzatának a készítéséhez:

A Fellegvárra vezető Erzsébet út immár teljesen elkészült. Kényelmes és szép szerpentinen lehet feljutni városunk e gyönyörű kilátópontjához az eddigi nyaktörő falépcső helyett. Az út elejére kezdettől fogva Erzsébet királyné szobrát akarták felállítani. A szobor felállítását nagyban megkönnyítette Bölöny Józsefné úrnő áldozatkészsége, ki mint az út elkészítésére alakult hölgybizottság elnöke a szobor összes költségeit a sajátjából fogja fedezni. A szobor már elkészült Stróbl Alajos műtermében, s csak a díszes talapzat elkészítése van hátra. A nyertes vállalkozó azonnal hozzá is kezdett építéséhez, mert a talapzatnak március végére készen kell lennie. A szoborbizottság virágvasárnapra, március 31-re tervezi a leleplezési ünnepélyt. (Magyar Polgár, 1901. II. 16., 5. old.) 

A múlt század elején – amint az a korabeli híradásokból is kitűnik – a majdhogynem színtiszta Kolozsváron még csak az időjárás gördített akadályt a szoboravatás előkészületei elé. De a jóságos természet verőfényes nappal áldotta meg az ünneplőket június 16-án, az avatás napján. A sajtó erről így számolt be:

Holnap délelőtt 11 órakor lesz Erzsébet királyné szobrának leleplezése. A folyton szakadó zápor az Erzsébet sétaúton folyó előmunkálatok elé annyi akadályt gördített, hogy emberfeletti munkát végeztek a helyreállítás és előkészítés körül. Dr. Haller Károly miniszteri tanácsos naphosszat ott tartózkodik, vezeti, irányítja az előkészítést. A képviseletekre nézve újabban is nagyon sok bejelentés történt. Szép levélben emlékezett meg Bölöny Józsefné úrnő, a hölgybizottság elnöke az ünnepélyről. A leleplezési ünnepre, tekintettel a hely szűk voltára, a bizottság csak meghatározott számú meghívót bocsátott ki, s gondoskodott arról, hogy a meghívottak alkalmas helyet kapjanak. (Magyar Polgár, 1901. VI. 15., 4. old.) 

Másnap sor került az ünnepélyes avatásra:

A szobor leleplezési ünnepélye de. 11 órára volt kitűzve. Verőfényes nyári nap kedvezett a kegyeletes ünnepnek, mely a város lakosságának élénk érdeklődése mellett folyt le. Jóval az ünnep megkezdése előtt megindult a közönség kifelé a helyszínre. Kocsik robogtak az Erzsébet sétaút feljárójához, a szerpentinutak megélénkültek. A közönség ünnepi hangulatban gyülekezett az emlékmű körül. Sokan a hegy aljában és a sétatérrel szemben levő árnyas fasor alatt foglaltak állást, honnan épp az ünnepély helyére lehetett látni. 10 óra után érkezni kezdtek a különböző testületek képviselői. A szobor feletti magaslaton elhelyezett Polgári Dalegylet pontban 11 órakor rázendített a Szózatra. A „Hazádnak rendületlenül” hatalmas hangjai messze zengtek le a sziklai hegyoldalról. Egyszerre elnémult minden zaj, áhítatos csöndben, födetlen fővel állott a közönség a fehér lepellel takart szobor körül. (Magyar Polgár, 1901. VI. 17., 3–5. old.) 

 

A Vasárnapi Újság részletes beszámolója az avató ünnepségről:

E hó 16-án leplezték le Kolozsvártt a Fellegvárra vezető’ újonnan épített szerpentin út egyik szép fekvésű pontján fölállított Erzsébet szobrot. Az eszme dr. Haller Károly miniszteri tanácsostól indult ki, melyet aztán a városi építőegylet választmánya és hölgybizottsága megvalósított. Az út kiépítéséhez a szükséges pénz közadakozásból gyűlt össze, a szobrot pedig, mely Stróbl Alajos érczbe öntött műve, Bölöny Józsefné úrnő adományozta a városnak. A talapzat elkészítésére Bölöny József intendáns a gróf Zichy Géza «Roland mester» czímű dalművét adatta elő a kolozsvári Nemzeti Színházban, így jött létre a szobor, melynek talapzata Pákey Lajos technvlogiai igazgató művészi alkotása. A talapzat műmárványból készült.

A szobor-leleplezési ünnep napsugaras, szép időben folyt le, küldöttségek és nagy közönség jelenlétében. A polgári dalegylet «Szózat»-a nyitotta meg az ünnepélyt, mely után dr. Haller Károly ünnepi beszéde következett, mire a lepel lehullt a szoborról. A katonai zenekar a magyar hymnuszt játszotta, s a katonai küldöttségek tisztelegtek a szobor előtt. Ezután a város, a nőegyletek, a Ferencz József tudományegyetemi kör, a testületek és egyesek letették koszorúikat. Ditrói Nándor elszavalta Felszegi Dezsőnek «Oltár a Fellegváron» czímű, ez alkalomra írt versét, melynek utolsó versszaka így hangzik:

Alattad elterül az ősi város . . .

Régen kincsesnek hívták, — most is az :

Hálában gazdag ez a régi város ;

Nemesen érző, büszke és igaz ! . ..

Oh, szent Erzsébet, áldva vagy örökre !

Felejtés fátyla Téged nem takar;

A föld kihűlhet… Nem, az ég felette !

Veled lesz ott is : néped — a magyar!

Szvacsina Géza kir. tanácsos, polgármester meleg hangú beszéd kíséretében a város gondjába vette a szobrot, köszönetet mondván Haller Károly elnöknek, valamint a jegyzőnek a létesítés körül kifejtett fáradozásért. A dalkör záró énekével az ünnepély véget ért.

(Forrás: Vasárnapi Újság 1901. 25.sz. 407.p)

 

A fellegvári Erzsébet sétány ma romokban hever. Az út végén az üresség, az elszaporodott  gyom és az elburjánzott bozótos várja a sétálókat. Kevesen tudják már azt is, hogy fáktól eltakarva, a bácsitorokban kifejtett kőből készült szobortalapzat ott árválkodik üressen, céltalanul. Csak a modern kori „festőknek” , a festékszórás „mestereinek” biztosít vászon helyett „festőfelületet”.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Miskolci Önkormányzattal együttműködve másolatot készített Stróbl Alajos épen maradt szobráról.

Sok munka vár azokra, akik belevágnak a szobor és környéke felújításába. De a cél nemes, és tán végre teljes egységében pompázik majd a kincses városban az Erzsébetről elnevezett Szamos-híd, fellegvári sétány és szobor.

 

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s