Lopják a kincses várost

Miután túléltünk egy-két világvégét, elképedve kapjuk fel a fejünket arra, ami Erdély szívében történik, a szőke folyó partján: hirtelen vezető nélkül maradt a betelepített nyáj.

Itt, az igazságos és korrumpálhatatlan Mátyás királynak a szülővárosában történhetett meg, hogy a korrupció rákfenéje támadta meg a hivatalok legmagasabb fokait. Bár a szövevényes ügyekre teljes egészükben előreláthatólag a következő világvégéig sem fog fény derülni.

Az ügyeskedők abból gazdagodnak, amiből nem szégyellik. Kolozsváron fordulhatott elő, hogy a helyi új stadion építési költségeiből tőlünk valamivel nyugatabbra akár három focipályát is építhettek volna ugyanilyen alakban és formában. Majd olyan együttesek koncertjeire költ pénzt a hivatal, melyekről jobb helyeken álmodnak csupán – és közben ugyanaz a hivatal pénzhiányra hivatkozva kirúgja alkalmazottait.

A „kincses város” megnevezésből sokan szó szerint értik a „kincset”. Aki egyszer idevetődött, az gyökeret is eresztett. Kolozsváron nincs helye kerékpározónak a megszámlálhatatlan gépkocsitól – a Caritas-átok még rajtunk ül –, a tömegtől nem lehet levegőhöz jutni a bevásárlóközpontokban, a járdákon többen jönnek-mennek fényes nappal, mint egy kisváros összlakossága, és az éttermek reggeltől tele vannak cigarettafüsttel és kávéimádókkal. A kéregetők viszont keményen dolgoznak: ebben a paradicsomban az utolsó koldus is bankszámlával rendelkezik. És mégis átkozzák a mindenkori hatalmat. A hatalmat, melynek jóvoltából immár két évtizede csak az nem ússza meg a börtönt, aki nem akarja. Persze, ez nem a kishalakra vonatkozik…

A város folyamatosan egy építőtelepre emlékeztet. Manapság már lehetetlen összeszámolni, hányadik ortodox templom épül az egykori magyar ajkú Kolozsváron. Más vidékek emberei azt hiszik, a Kánaánba toppantak, ami már nem is esik messze a valóságtól, hiszen az egy főre eső pazarlás embertelen méretek öltött. Ebben a városban senki nem hal éhen: elég ha a földönfutó megkörnyékezi a hivatalok, éttermek, kocsmák szemétládáit, máris mennyei kajára tehet szert. Kolozsváron csórónak számít az, aki kis batyujában viszi mindennapi uzsonnáját a munkahelyére, és otthon főzicskél kevéske szabadidejében. Sír a jó nép, hogy nincs pénze, de aki autóbuszon közlekedik, és nem saját járművével vagy taxival, azt utolsó páriának nézik az emberek.

Ebben az Eldorádóban ügyeskedett a maga módján a hegyeken túlról ideszakadt atyánkfia, a polgármester. Ha a maják által beharangozott világvége nem is szakasztotta nyakunkba az égboltot, az ország előbb-utóbb szégyenében süllyedhet el.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Lopják a kincses várost bejegyzéshez

  1. Bódi Sándor szerint:

    Ingyen még gondolkodni sem, nehogy hozzászólni

  2. Bódi Sándor szerint:

    – m –

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s