A vakok mosolya

Találgatok: csak úgy őrizhetjük meg gyermeki ártatlanságunkat, ha nem látjuk a világ földre köpött ocsmányságait. Ha a vesztébe rohanó világ keserves küzdelmét a fennmaradásért jótékony homály fedi el szemünk elől. Ne add Isten, hogy „látók” legyünk. Csupán a fájdalma sokszorozódik annak, aki a dolgok eredetét kutatja. Annak, ki a mélyre lát. Csalfa világunkban a felszín a fontos, a zajos semmi, az üres puffogtatás, az alaptalan kivagyiság, az ész nélküli rohanás. Önző az ember,  a hatalomvágy megvakítja. És nem értenek már szót az egy nyelvet beszélők sem.

A vakok sejtelmes mosolyát nem torzítja el gúny, nem csúfítja irónia. Nem ráncolja szájuk szélét fájdalom, keserűség, bosszúvágy – bár igazán lenne mire átkot szórniuk.

De mit szóljunk mi, akik nap, mint nap szembesülünk az erőszakkal, a nyomorral, a hazugsággal, a szennyel? Bárhova nézünk, a kínt, a szerencsétlenséget, a betegséget látjuk. A templomokban imára kulcsolt kezekből kicsúszó életeteket, a sziklafalként ránk zuhanó, rettegett magányt, a reménytelen küzdelmet a megmaradásért.

Nézzünk szét magunk körül: leintik az igazat, a tehetségest, magasztalják a talmi gyönyört, a semmiből összetákolt címlapragyogást. Káin és Ábel tragédiájából még nem okult a világ. Hány apa vagy testvérgyilkos kell még megszülessen, mennyi gyereknek kell állati erőszak áldozatává válnia ahhoz, hogy egy emberként kiáltsunk megállj a bűnnek?

Vak testvéreim, erős a hangotok és az akaratotok, hát tegyétek ezt meg helyettünk is. Nekünk, akik mindent látunk, hallunk, elcsuklik a hangunk, és erőnk sincs kiáltani, dobhártyánk berepedt. Ti őrizgessétek a csupán általatok látott színeket, mert mi már könnyeket hullatunk a fényben.

Örök alkonyban élők, tudjátok a titkot, amit csoda folytán Antoine de Saint-Exupéry is megsejtett: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”.

Mi, akik látni szeretnénk, egyszer talán megálmodjuk a szeretetet és az őszinte mosolyt az arcokon.

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Vera szerint:

    Azt mondta a lányom, most is itt vannak még a tündérek. Csak én nem látom. Talán mégis segítenek:) Tetszik az írás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s