Szerencsés lebukásom története

Bizony, lebuktam. A dráma okozója pedig az átkozott cigaretta volt.

2011 történelmi évnek bizonyult, amikor is kicsiny szerkesztőségünk tagjai felváltva, nagyjából kéthavonta összecsomagolták cókmókjukat, és elindultak néhány napra világgá, hogy adatokat gyűjtsenek a lapunk által megjelentetett „Európai autonómiák” című melléklethez. Szép és hasznos utak voltak ezek, számtalan élménnyel, találkozással tarkítva, érdekes tapasztalatokkal fűszerezve. Uniós tagország vagyunk, a határok nyitottak, manapság az utazás – országúton vagy a levegőben – csupán akarat és pénz kérdése.

Helyesebben: már ahol az.

Ugyanis nem minden Unió, ami Európa.

Valamikor az év elején határoztuk el, hogy felkeressük a Moldáviában található Gagauz Autonóm Területet. Ami amolyan ruszki-gagauz Székelyföld a Prúton túliak vérző szívében.

A román – moldvai határon az embert olyan érzés keríti hatalmába, mintha 25-30 évet zuhant volna vissza az időben. Arra emlékeztet, amikor például a román-magyar határon, hóban, esőben, napsütésben órákig szobrozott a turista, az egyenruhások pedig féloldalasan méregették, vajon mit rejteget batyujában, kocsijában, ingében, gatyájában. Az ember már kilométerekkel a határ előtt egy rakás szerencsétlenségnek érezte magát akkor is, ha semmi dugdosnivalója nem volt.

Arrafele „csupán” annyi gondunk volt –azon túl, hogy kirámolták a gépkocsit, és áthatóan tanulmányozták csomagjainkat -, hogy iratokkal kellet bizonyítanunk, mit keresünk Moldávia felségterületén, és pláné mi célból akarunk mi Gagauziában látogatni.

A gagauzokról elég most annyi, hogy kis nép létükre is nagyot alkottak – a sok duma helyett cselekedtek -, és minden rémhírrel ellentétben, nagyon kedvesen viszonyultak az idegenekhez; főleg miután megértették mi a különbség a román, és a romániai magyar között. Ezek után már, magas rangú vendégekhez illően, a kormányzó saját kezűleg főzött nekünk kávét, és testőrt is adtak mellénk, nehogy a Kennedyek sorsában osztozzunk.

Visszafele azonban bonyolódtak a dolgok.

Ki ne tudná, hogy az Unión kívül rekedt országokban a dohánytermék rém olcsó, csempészik is becsületesen az erre szakosodott polgárok.

Ketten voltunk akkor úton a főszerkesztőmmel, róla tudni kell, hogy mélységesen megveti a cigarettát. Komrátban, a gagauz fővárosban előre érdeklődtünk, hány csomag vihető át a határon, jót akaró vendéglátóink bizonygatták, húsz. Felpakoltam magam húsz csomag cigarettával Komrátban, Kisinyovban még vettem hozzá húszat, gondolván, felét áthozom én, felét a nemdohányzó főnököm, így a legalitás kereteiben maradunk.

A határnál kiderült, valóban húsz hozható át. Húsz szál cigaretta… Minálunk a megengedett mennyiség negyvenszerese volt!

A nagy hasú román vámos szigorú tekintete előtt összeomlottunk, és mindent bevallottunk: József az ő „árúját”, mondván persze, hogy nem is az övé, meg hogy halvány gőze nincs, hogy került a kocsiba, bizonyára az ördög műve, nála csak bor meg pálinka van (ami szintén tiltólistán szerepelt…). Én az saját húsz csomagommal hozakodtam elő, elpanaszolva, hogy a gagauzok szemét módon megvezettek, tudatlan és ártatlan vagyok, akár a ma született bárány…Ameddig győzködtük a rendészt, tőlünk két méterre a kollégái éppen egy kisbuszt szedtek darabjaira, csempészárú után kutatva.

És akkor csoda történt: a vámos, aki életében nem találkozott velünk, és látván a gépkocsin a kolozsvári rendszámot sejtette, hogy többé nem is fog, cinkos mosollyal intett, hogy cigarettástól és borostól tűnjünk el a szeme elöl.

Valamikor hajnalban értünk haza, már csak este követhettem a híreket, és nagy meglepetésemre viszontláttam pocakos vámosunkat. Bilincsben…

A fő hír aznap az volt, hogy az albinutai határon, ahol mi is „szerencsésen” lebuktunk, az összes határőrt és vámost letartóztatták, mert cinkosaik voltak a cigarettacsempészeknek. Akkor értettem meg: a negyven csomag dohányárú, amit a vámos tudtával átcsempésztünk, annyira elenyésző mennyiség volt, hogy emberünk még azt a fáradságot sem vette magának, hogy csúszópénzt kérjen érte. Ők ugyanis ipari mennyiségekben gondolkodtak…

 

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. bs szerint:

    rég olvastam ilyen jót, bs

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s