Ajánlom magam…

Alázattal jelentem: nálam betelt a pohár. Vagy, hogy divatosabban és témába vágóan fogalmazzak, kiömlött a bili.
Amúgy régen nem táplálok illúziókat aziránt, hogy a román média minősége még jó irányba fejlődhet. Ám az utóbbi időben már annak a bizonyos békának a nyomdafestéket nem tűrő testrésze alatt tanyázik. A magukat sportadóknak nevező pletykamédiumokból régen kiábrándultam, náluk a versenyek, események abszolút mellékesek, a fő téma a Gigiről meg Borceáról és néhány egyéb díszpintyről szóló történetek éjjel-nappal való tálalása. De ez más téma…
Azt már megszokhattuk, hogy a hírekben első- és utolsósorban gyilkosságokról, balesetekről, erőszakról, lövöldözésről, verekedésről értesülhetünk. Néha az a jóhiszemű néző érzése, hogy egy gengszterállamban él, ahol az erőszak a nyertes, ahol a politikusoktól a kerítésére támaszkodó vagy kocsmázó parasztig mindenki csal, lop, gyilkol. Ha pedig általánosítunk, nem a mi hibánk: ezt látjuk, halljuk éjjel-nappal a televízióban, ezt olvassuk a lapokban. A nézettség érdekében minden erkölcsi normát, minden józan értékítéletet sutba dobnak a műsorok, az írott sajtó szerkesztői. A hírcsatornákon (melyeknek semmi közük ahhoz, ami a nevük) elmebeteg műsorvezetők ordibálnak a meghívottak arcába, mondvacsinált ügyeken rágódnak a stúdiókban olyan, magukat újságíróknak tituláló acsarkodók, akikről már akkor lehet tudni, mit fognak mondani, mielőtt kitátják a szájukat.
Ami viszont a poharat megtöltötte, és a bilit kiborította, egy nemrégiben lezajlott esemény médiavisszhangja volt.
Történt nemrégiben, hogy egy bukaresti iskola tanára légyottra hívta diáklányát. Az ügyben még nem világos, hogy az illető emberszabású erőszakot követett el kiskorún, vagy közös „döntés” volt az ágytorna. Egy azonban bizonyos: az illető tanár jócskán kimeríti a pedofília törvénybe iktatott bűntettét, ha volt erőszak, ha nem. Mint kiderült, több kiskorú diáklányt környékezett meg, ami már önmagában egy minősíthetetlen cselekedet. A botrányra éhes sajtó előbányászta az illető levelezését – jelzem: magánlevelezését –, ahol bőséges részletekkel fűszerezve ecseteli, mit és hogyan csinált a gyerekekkel. Ami az ügyészségre tartozik, ám semmiképp nem a nyilvánosságra. De minél több a pikantéria és a hálószobatitok, annál több bunkót sikerül a képernyő elé láncolni…
Fondorlatos ügyvédi eljárásnak köszönhetően ezt az „pedagógust” a minap kiengedték a fogdából. Nos, a börtön előtt egymást verték le a lábukról az újságírók, szavait idézték minden hírműsorban („köszönöm Istennek, köszönöm az embereknek” – mondta, mint a nagyot alkotók), mintha a pokolból visszatérő hőst ünnepelték volna egyenes adásban. A jobb időket megélt, egykoron viszonylag normálisnak tűnő Ion Cristoiu esti műsorában, fő adásidőben szerepeltette a gerinctelent. Abban a székben ült és beszélt, mint aki jól végezte dolgát, ahol előtte volt államelnökök, miniszterelnökök, Románia legnagyobb színészei, művészei fejtették ki gondolataikat.
Mindeközben arról az emberről (talán mert rendőr volt, és őket inkább mocskolni kell?), aki ezzel egy időben Konstancán életet mentett, szinte egy árva szót nem szóltak a lapok, a hírcsatornák csupán egy-két mondatot ejtettek el a történtekről.
Nos, ekkor fogadtam meg, hogy erkölcsi hullákkal – a média ezen részével – többet nem foglalkozom. Legalább ne tartozzam azok közé, akik e szennycsatornák lépten-nyomon emlegetett nézettségi arányait gyarapítják.
Így hát, volt tévénézőként: ajánlom magamat…

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s