Lehetne más is a Fellegvár

A kolozsvári tanácsban, urbanisztikai ülésen vetődött fel a Fellegvár felújításának gondolata. Aki akár egyszer is megfordult a kincses városban, vélhetőleg szemet vetett a város déli dombjára, hiszen a hetvenes években épült Belvedere szálloda messziről vonzza a tekinteteket. És a Funar-diktatúra óta egy kereszt is feszül nem messze a szállótól, telefirkantva történelmi hazugságokkal (a tábla szerint a számtalan román hősi halott emlékére állították, akiket a magyarok öltek halomra 1848-ban). A műalkotásnak semmiképpen sem nevezhető kereszt egyébként borzalmasan rontja a Fellegvár esztétikai összképét. Funar hazug táblái pedig, úgy tűnik, mindörökre a helyükön maradnak, de a Fellegvárral volna mit kezdeni a szentségtörő kereszt ellenére is…
A domb eredeti szépségének visszaállítása érdekében az első lépéseket Gergely Balázs és az EMNT tette meg, amikor előbányászta Sissi mellszobrát a feledésből, és javasolta, hogy az Erzsébet királyné nevét viselő sétányon, a megüresedett talapzaton a helyére állítsák. A város vezetése válaszra sem méltatta őket, az ügy valahol jegelve van. Mégis a tervek közül talán ennek van legnagyobb esélye a megvalósulásra. Hatalmas vonzereje lehetne a szobornak és a megszépített szerpentines sétánynak, amely egykoron a domb oldalában kanyargott, és a Szamost átszelő, felújított Erzsébet híddal együtt alkotna igazi turisztikai csemegét. Ám ehhez a sétányokat is újra kellene építeni, aminek – a szakemberek szerint – technikai akadályai lennének.
Évekkel ezelőtt a Kolozsvári Magyar Opera akkori igazgatója, Simon Gábor felvetette, hogy a Fellegvár tetején levő árkokban egy szabadtéri előadásokra alkalmas, amolyan nyári színházat lehetne kialakítani. Az akkori illetékesek szinte kinevették az igazgatót, javaslatát semmibe vették. Az ötlet nemrégiben ismét terítékre került – többek közt Vadas László kolozsvári színházi rendező is kiállt mellette –, azonban a döntést továbbra is elodázták az illetékesek. Pedig nyári napokon igencsak közönségcsalogató lenne egy szabadtéri amfiteátrum – nem csak a kolozsváriak számára.
Turisztikai és művelődéstörténeti szempontból is érdekes lehetne az 1713-1723 között épült, itt-ott még maradékaiban meglévő (például keleti kapu) császári katonai erődítmény helyreállítása, vagy legalább bejelölése a turisztikai útvonalakon. Alig tudja ma már valaki, hogy itt végezték ki 1849-ben Ludwig Roth szász evangélikus lelkészt, aki a császár megbízásából a Küküllő-menti szász falvak biztosa volt.
Fájó és kényes pontja a Fellegvárnak, hogy a város felőli sétányon 1901 és 1919 között itt álltak Árpád, Lehel, Vérbulcs és Örs fejedelmek szobrai, melyeket a román vandalizmus Trianon után a földdel tett egyenlővé. Felbecsülhetetlen értékű alkotások voltak, elsősorban a város magyarjainak nemzeti öntudata szempontjából. Persze, ma már a 16 és valahány százaléknyi magyar annyira elenyészőnek tűnhet a városvezetés számára, hogy eszükbe sem jut holmi fejedelmek szobrainak visszaállítása a város tetején. Még akkor sem, ha az idelátogatók számára igazi vonzerő lenne a szoborsétány, amely manapság mindenféle gazzal van benőve, és egykori helyét is nehéz megtalálni.
Nem lehet szebben csodálni Kolozsvárt, mint a Fellegvárról járatni a szemet az alant elterülő városra. Ám az itt lakók és idetévedők ennél sokkal többet érdemelnek. Ne az elvadult bokrok mögül, indával körültekert fák alól, omladozó sétányokról, hanem szobrok árnyékából, járható utak pihenőjéről csodáljuk újra a kincses várost!

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s