A futballmaffia mennybemenetele

 

A rendszerváltás vagy módszerváltás óta – kinek hogyan tetszik – két részre szakadt a román társadalom: akik milliókat lophatnak, csalhatnak, mert hajuk szála sem görbül, és akik nyomorukban majd feldobják talpukat, de egy elcsent kenyérért évekig a rácsok mögé kerülhetnek. Ugyanis, szabadon idézve Bajor Andort: aki egy lejt lop, az tolvaj, aki milliókat, az pénzügyi szakember…

A román futballvilág egy külön világ, amiben a legkevesebbet éppen a műfaj művelői, a focisták számítanak. A hazai labdarúgás nem a játékosoknál kezdődik, és még csak nem is velük ér véget. Annyiban fontosak, hogy mekkora a vétel- és eladási áruk. Amúgy mellékszereplők, kirakatbábuk, akiket korunk emberkereskedői úgy adnak-vesznek a szabadpiacon, mint nagyapáink idejében a szódásüveget, vagy az igavonóállatokat. Ebből kifolyólag aztán többnyire nem is a győzelemről, a sportról vagy a gólokról szól a foci, hanem a pénzről. És megint a pénzről. És harmadjára is a pénzről…

Hovatovább ne csodálkozzunk, hogy a román foci „krémje”, a sok kis Al Capone több időt tölt a bíróságokon, mint a tribünökben. És ha már a nagy amerikai gengszternél tartunk, ami sikerült végül az FBI-nak, nem megy egykönnyen a vérszegény DNA-nak. Pontosabban, sehogy sem megy.

38 halasztást ért meg a futballmaffia pere, hogy végül mind a nyolc, sikkasztással gyanúsított kisebb-nagyobb gengsztert felmentsék a vádak alól. Még a vizsgálatot végző ügyészeknek is tátva maradt a szájuk, és elképedve csóválták a fejüket. Hosszú évek munkája omlott össze percek alatt, az adófizetők nem kis pénze, amit beleöltek a nyomozásba, elúszott a Dâmboviţán. A román foci sírásói pedig, akár a ma született bárányok, tiszta lelkiismerettel, fülig érő szájjal távoztak a bíróságról. Nem én mondom, hanem a nyomozásban részt vett egyik ügyész: „A bizonyítékok alapján egyszerűen nevetséges azt állítani, hogy semmilyen törvényszegés nem történt”. A bírói indoklást, miszerint a bűncselekmény – összesen 11,5 millió dollár eltüntetése a nyolc vádlott által – „nem létezik”, az egyik ügyész egyszerűen hülyeségnek nevezte. A bűncselekmények súlyára való tekintettel az ügyészek személyeként húsz évig terjedő letöltetendő börtönbüntetések kiszabását kérték rájuk, ezzel szemben röhögve hagyták el a bíróság épületét. Hosszadalmas leírni, hogyan forgatták és mosták a pénzt, miként károsították meg az államot és saját klubjaikat. Ha semmi jóra nem, de erre van eszük bőven.

Pokolba velük – mondhatnánk, ha nem szúrna szemet, kikről is van szó. Ugyanazokat mosták tisztára, akik állandó jelleggel megúsznak mindenféle vizsgálatot, akik annyira dörzsöltek, hogy soha semmilyen körülmények között nem kerülnek rácsok mögé, akik aszfaltbetyári mivoltukból feltörekedve most euróban is milliomosok. Akik sérthetetlenek abban az országban, ahol még a levéltetűt is lehallgatja az állambiztonság, ám ők még egy csömörletes ügyből is hasznot tudnak húzni maguknak. Mert nem az számít, hogy normális emberek által mélységesen megvetett alvilági figurákként kerülnek a tévék képernyőjére, hanem az, hogy ott villogtathatják ékszereiket, primitív szókincsükkel ott handabandázhatnak a náluk is szubhumánabb rajongóik előtt.

Minél szegényebb az ország, ahogyan egyre lejjebb süllyed a hazai labdarúgás színvonala, annál gazdagabbak és híresebbek a körülötte forgolódó alvilági figurák. Ezt a folyamatot  megállítani már csak a maják naptára szerint beígért világvége képes. Esetleg…

 

 

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s