Versek táján csavarogva – interjú Földes Hobo Lászlóval

– Az egyik internetes portálon, a Vlagyimir Viszockij címszó alatt önt idézik: „Sosem láthattam őt, nem hallgathattam Viszockij dalait, ő belehalt a létező szocializmusba, én túléltem”. Nehéz volt a túlélési folyamat?
– Húsz év távlatából az ember hajlamos misztifikálni a dolgokat. Az önsajnálat egy nagyon kellemes állapot, különösen akkor, ha van hozzá közönség. Fontos, hogy honnan indul el az ember. Én egy olyan családból származom, ahol számomra minden nyitva volt. Ideológiai és politikai szempontból viszont megtagadtam az egészet. Mások is megtagadták a vallásukat, az identitásukat. Nekem a vallás a kommunizmus volt, az identitásomat pedig a kommunista család jelentette, onnan kellett menekülnöm. Ha így vesszük, elég nehéz volt. Tudtam, hogy nem halok bele, nem rongáltam magamat alkohollal vagy kábítószerekkel, és harminc éves korom után végül is megtaláltam a helyemet. Azóta is azon az úton járok, és nem azzal voltam elfoglalva, hogy milyen szerencsétlen vagy sikeres vagyok, hanem azzal, amit teszek. Megtartja az embert az, ha valamiben hisz. Megtaláltam ezt a zenét, a kultúrát, a költészetet, és mindezt együtt is, és ez engem megtartott. És persze az emberek szeretete, ami mindenhez hozzáadódott, amire nem voltam felkészülve. Most is nehezen tudtam átvenni a diákok kitüntető oklevelét, de díszhelyen lesz nálunk, nem a raktár mélyén. Úgy gondolom, hogy maga Viszockij is tette a dolgát, amíg csak bírta, teljes emberi lényével. Sztárságát is arra használta föl, hogy dalait és előadóművészetét megvédje. Színházi és filmszerepeit másodlagosnak tekintette előadóestjei mögött, amelyek illegális körülmények között jöttek létre.

– Viszockijnak a mai fiatalok számára is van mondanivalója? 
– Nyitottság kérdése az egész. Ötszáz évvel ezelőtt élt költők verseit is játszom – nevezetesen Villont -, sohasem kötődöm időhöz. József Attila bizonyos versei, melyeket pár napja Debrecenben adtam elő, ugyanolyan aktuálisak. Ez az iskola – és ez nagyon fontos – ahol nem először vagyok, és ahova ősszel hosszabb időre is visszatérek, bizonyos fajta nyitottságra nevel. Viszockijt nem nagyon ismerik, József Attilának is csak a nevét és néhány versét tudják, azonban, hogy a József Attila életmű mit jelent, azt még 30-40 éves kutatás után is ki lehet egészíteni, lehet róla tanulni. Kérdés, nyitottak-e, megérinti-e őket? Ha nem, az sem baj. Tudja, én mindig azt mondom: egy estén egyetlen egy embernek is érdemes játszani. Ha az érdeklődést nézem, itt, ebben a kollégiumban el vagyok kényeztetve…

– Tragikus sorsú költők – Jim Morrison, József Attila, Viszockij – műveit dolgozta föl. Van valamiféle empátia önben a derékbetört életek iránt? 
– Nem az életük, a műveik érdekelnek. Tonnaszám vannak otthon angol nyelvű könyveim Morrisonról, a Rolling Stonesról – ahol Brian Jones halt meg fiatalon –, a József Attila szakirodalmat kifejezetten gyűjtöm. A művek az érdekesek, hiszen én sosem ütöttem úgy magam, mint ők, akár férfi-nő kapcsolatról, akár kábítószerről, vagy vodkáról legyen szó. Játszom Villont is. Az embereknek nem igazán van fogalmuk, milyen is volt ő, mert általában a vagányt és kocsmaköltőt mutatják, ami ugyan költészetének egy fontos része, de nem az egész. Ott is lehet rettenetesen komoly dolgokat találni hitről, családról, amit kevesebben tudnak. Ezeknek a költőknek az írásai magukért beszélnek, nem kell hozzákeresni semmit. Rám nagyon hatottak, és elő tudtam adni. Van művész – Neil Young például – aki hatott ugyan rám, de olyan hangja van, amit ezzel a rekedtes orgánummal én nem tudnék feldolgozni. A Pink Floydot nagyon szeretem, komoly verseik vannak Roger Waters tollából. A Fal című lemez és a film egy alapmű – e nélkül a Vadászat című lemezt nem tudtam volna megírni….

– Mire készül a közeljövőben? 
– Júliusban megyek a Gulágra: az ott született irodalomból és zenéből készítek egy estet, ami a szenvedésről szól. Nem lesz politikai vagy történelmi felhangja hanem magáról a tragédiáról készül. Régebben megírtam a Bakaballadát a Don-kanyari hadseregről, a Vadászatot, vagy a Tábortűz mellett-et, ami a határon kívüli élményeim alapján készült. Nagyon sok munkát ismerek a II. világháború idejéből, a holokausztot igen magas szinten megírták, de a Gulágról kevesebb mű született. Úgy érzem, nekem ezt kötelességem megtenni. Remélem, ez a munkám jövőre megjelenik színházban és hanghordozón. Idén még kijövök egy lemezzel, ennek a címe Hobó cirkusz: szövegei már készen vannak, ugyanakkor egy monodrámát is készítek, a munkacíme Az utcazenész. Vidnyánszky Attila, a beregszászi színház rendezője állítja színpadra. Ez az est majd a magyar rock-zene ötven évéről szól: az ember hogyan volt amatőr, miként játszott Beatles, Rolling Stones dalokat, miként ment el a Ki Mit Tud-ra, a Táncdalfesztiválra, hogy jött a nagy sztárság, mikor rúgták ki a zenekarból, majd elment nyugatra vendéglátózni, esküvőkön játszott, és a legvégén kint ül az utcán, ott énekel. Ezekre készülök mostanában.

– Ennyi munka mellett van fontossági sorrend a zenekar és az előadóestek között? 
– Harminc éven keresztül nem volt. Mostanra olyan mennyiségű elmaradt munka halmozódott föl – egyrészt az előadásaim, másrészt szólólemezek –, hogy ezeket szeretném pótolni. Írtam egy új Hobó Blues Band lemezt, régi társaimmal – Póka Egon, Solti János, Tátrai Tibor, Deák Bill Gyula –, nem tudtunk időpontot egyeztetni, tehát ez jövőre marad. Irdatlan mennyiségű elmaradásom halmozódott föl, olyan darabok például, amiket csak én tudok megírni.

– Önéletrajzra készül? 
– Dehogy, én magamról nem írok, még ha néha belecsúszik is egy-egy műbe. Vannak ennél komolyabb munkák – ahogy mondtam, a Gulág, Az utcazenész. Egy nagy albumra készülök arról a korról, amit átéltem. Rengeteg tervem van, sok mindent készítek, amiben nyilván benne vagyok én is. De, hogy én megírjam a saját karrierem történetét? Még a lemezeimet sem hallgatom, a DVD-ket nem nézem, abban a pillanatban, hogy valami kész van, tovább nem érdekel, tovább nem foglalkozom vele.

– Az, hogy ön magyar-történelem szakot végzett, befolyásolta valamennyire a munkáját? 
– Az érdeklődésem korábban is megvolt, az ötvenes években az egyetemen nem tanítottak olyasmit, ami ezen a területen előbbre vitt volna.

– Végül is a múltban áskál…
– Ez megvolt az egyetem nélkül is, ne tulajdonítsuk neki, hiszen nagyon gyenge volt a képzés. Nem akarom bagatellizálni, de nem innen kaptam az indíttatást.

– Csodálatra méltó türelemmel fordult ezekben a napokban a fiatalok felé. 
– Nincs ebben semmi csodálatos, ez abszolút természetes volt. Nem szeretném, ha akkor látna, amikor provokálnak, és be-beszólok. Összedőlne magában egy világ.

– Említette a műsor után, hogy amióta családos, lakás helyett immár otthona van. Ez világszemléletében is változást okozott? 
– A család minőségi változást hozott életembe. Emberismeretem mindig is a nullával volt egyenlő, félrevezethető ember vagyok, teljesen naiv, ugyanazokat a hibákat követtem el egész életemben. Vannak, aki ezt elviselik, és nem olyan feleségem van, aki úgy érezné, hogy elnyomom. Volt nekem olyan feleségem, aki azt hitte, az ő művészi pályája miattam nem sikeres, mert én egy lázadó vagyok, akit gyűlöl a hatalom. Lehet egyébként, hogy valahol igaza is volt…

– Őszinte, szókimondó ember, keletkezett is ebből elég sok bonyodalom az életében…
– Lusta vagyok ahhoz, hogy hazudjak. Aki hazudik, annak meg is kell védenie a hazugságait, és egész életében magyarázhatja, hogy ez így volt, meg úgy volt. Mondom azt, amit érzek és gondolok. Nem üzengetek, mert amit gondolok, az benne van abban, amit előadok. Óriási teher a hazugságot cipelni.

– Viszockij után Faludy következik, aki szinte elválaszthatatlan Villontól…
– A köztudatban Faludyt, Villon átköltései miatt – amik a harmincas években születtek – sokan össze is keverik. Nekem van kimondottan Villont estem, és van, ami Faludyról szól, de abban is találunk egy-két átköltést. A Hobó Blues Band által hurcolt leghíresebb dal, a Ballada a senki fiáról Villon átköltésnek számít, de nincs ilyen Villon vers! Faludy saját verse, amit Francois Villon modorában írt. A műsoromban benne van a Haláltánc ballada, ami szintén Faludy vers Villon stílusában. Ha összehasonlítjuk a többi Villon fordításokkal – gondolok itt Szabó Lőrincre, József Attilára, Vas Istvánra, Áprily Lajosra, Illyés Gyulára, Mészöly Dezsőre – rögtön kiderül a turpiság. Faludy, mondhatom, nagy lókötő volt, improvizált egy-két dolgot…

– Többször is említette, hogy hosszú évekig kosárlabdázott. Ez segíti a fizikai erőnlét megtartásában? 
– Sajnos most nincs időm edzeni, de újra nekifogok, mert állandóan lumbágóm van. Találtam egy csontkovácsot, újra el tudom kezdeni az edzéseket. Nem kosárlabdázni fogok: erdő mellett lakom, futni fogok, meg súlyózni. Ezen a pályán irgalmatlanul jól kell bírni fizikailag, egybe kell tartsa magát az ember. Én például soha életemben nem ittam, erről tehát nem is kell leszokjak….

(2009. április 20)

 

Reklámok
Kategória: Uncategorized
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s