A múzsa megmentése

Irodalomtörténetünk egyik legnagyobb személyisége, Kosztolányi Dezső, méltó társra talált Harmos Ilona színésznőben, akivel 1910 telén ismerkedett meg, és 1913. május 8-án Budapesten kötött házasságot. Felesége is kacérkodott az írással, Görög Ilona néven a Nyugatban is megjelentek novellái. 1915-ben megszületett fiuk, Kosztolányi Ádám, aki szintén próbálkozott az írással, s néhány szövege meg is jelent lapokban, ám jelentős karriert irodalmi téren nem futott be.

1936-ban meghalt Kosztolányi, a családra borús évek köszöntöttek. A nemzetiszocialista időkben családja zsidó származása miatt üldöztetésnek volt kitéve Ilona és fia, a nyilasok több alkalommal is rájuk törtek és letartóztatták őket. Jólelkű emberek segítették át Kosztolányi feleségét és fiát a háború borzalmain. Ezek közül az egyik az erdélyi Csipkés család volt, az író özvegye bujtatásának történetét Zoltán – Csipkésék legidősebb fia – mesélte el valamikor a kilencvenes évek végén.

1944 nyarán a Csipkés család úgy döntött, hogy a közelgő front elől elmenekülnek Marosvásárhelyről. Ebben közrejátszott az is, hogy az édesanya terhes volt Zoltán öccsével. Akkor még nem tudhatták, hogy Vásárhely aránylag könnyen megússza a front átvonulását, míg Budapest, ahova menekültek, véres ütközetek színhelye lesz.

A Bródy Sándor utca 4. szám alá költöztek, Zoltán édesanyjának testvéreihez. Az anya betársult a húga által abban az épületben működtetett leányinternátusba. A felerősödött zsidóüldöztetések idején Zoltán apja és annak sógora, Ősze András szobrászművész az internátusban rejtettek el több mint negyven üldözött zsidót, közöttük Kosztolányi Dezsőnét és fiát, Ádámot. (Ősze András szobrász később az Egyesült Államokban telepedett le, 1985-ben a Kosztolányi-centenáriumra ő készítette el a Kerepesi temetőben található Kosztolányi-emlékművet. 1995-ben – 86 évesen – halt meg).

Az ifjabb Csipkés Zoltán, bár csak ötéves volt az események idején, pontosan emlékezett a történtekre és a személyekre, a bujkáló embertömegből is leginkább Ilona nénire és fiára, Ádámra. A menekültektől zsúfolt internátusban előfordult – mesélte Zoltán –, hogy apja bement egy látszólag üres szobába, valamit mondott, mire a gardróbszekrényből kijött „egy bácsi”. Volt egy „cselédjük”, aki gyakran emlegette, hogy valahol van egy gyermeke, Imi. (Őt valószínűleg mások rejtegették.) Később tudta meg apjától, hogy a „bácsi” meg a „cseléd” hatóságok elöl rejtőző zsidók voltak. Ödön bácsira, az újságíróra is emlékszik – róla is ír majd később Kosztolányi Ilona –, aki állandóan az internátus halljában ült, és újságot olvasott napestig. Fogalma sem volt az akkori gyereknek, hogy a zsidó emberek bújtatása miatt nagybátyja és édesapja a fejükkel játszottak.

Szülei – és a maga módján Zoltán is – összebarátkoztak Kosztolányi Ilonával és fiával. Együtt élték át az ostromot, együtt rettegtek, amikor a robbanó bombák és a szomszédban lehulló téglák, az omló falak zaját hallgatták.

1945 tavaszán Csipkésék visszaköltöztek Marosvásárhelyre. Jóval a háború után, 1962-ben sikerült Zoltánnak ismét eljutnia Budapestre, első dolga pedig az volt, hogy felkereste Kosztolányi Ilonát. Magas korához képest – 1885-ben született – szellemileg egészen friss öregasszonyt talált. 1967-ben hunyt el, kerek egy emberölővel élve túl férjét, Kosztolányi Dezsőt.

*

Háború után kiadott visszaemlékezéseiben (Tüzes cipőkben. Káldor György Könyvkiadó, Budapest, 1948.) Kosztolányi Ilona a következőket írja: „(Ősze) Andráséknál vagyunk és Erzsikééknél, fiam barátainál, itt, a Sándor utcában, a Múzeum mellett, és itt is maradunk. András Krisztus-szakállal körített fiatal aszkéta fejét, Erzsike rajongó és egyben békés, olaszos madonna-arcát, kissé tébolyultan alázatos, nagy barna szemét lehetetlen meghatottság nélkül nézni. Az az érzésem, hogy mellettük nem érhet baj bennünket, pedig ha ide egy razzia betévedne, fele sem maradna abból a vagy negyven emberből, akik itt összezsúfolódtunk. (…) András és Erzsike fiatal házasok, a legeslegkisebb szobába húzódtak meg, a régebbi, grófi lakók nyilván éléskamrának használták ezt a helyiséget.

András szobrászművész, Erzsike a főiskolás leányinternátust vezeti. (…) Vannak erdélyi menekültek, Ödön bácsi, a szóvicceket gyártó, süket és csaknem néma nagyváradi újságíró, Eszti és Rózsika, Erzsike két húga, Ilonka, a nénje, férjével, két kis fiával s a harmadikkal várandósan, egy tanár és még ki tudja, ki mindenki, egy-egy hátsó szobában, ahonnan talán sose jön elénk. Erzsike, András, a lányok, Ödön bácsi, az ügyvédék mind-mind leköltöztek a pincébe. (Csipkés) Ilonka hetedik hónapjában van, ő soha föl se jön, csak ott érzi magát biztonságban, neki most az a magzat parancsolja ezt, amelyik meg akar születni. (…) Megszűnt a munka is. András kezébe se veszi a vésőt; senki nem tanul, nem is tanít, nem zongorázik és nem énekel. Iván sakkozik (id. Csipkés) Zolival, Erzsike sógorával, az Erdélyből menekült bíróval, s olykor Ödön bácsit ugratja. A hidakat felrobbantották a németek. Az irtózatos detonációtól a hall ablakai is mind betörtek, beljebb húzódtunk, egy kis udvari szobába. A Kálvin téren, Múzeum körúton egymás után három nagy bérház is kigyulladt, éjjel-nappal lángolnak, parázslanak az ablakok nyílásain keresztül, romboló, gyermekes lény-részünk játékos örömére. A ház két hölgye, a japánbarack-képű s az idősebb boldogan újságolja, hogy jön a német felmentősereg.

Az ötéves Zoltika elébem áll, rám veti nagy, sugárzó szemét, és komolykodva mondja:

– Tudja, én ezt már nem bírom idegekkel.”

Csipkés Zoltika végül is kibírta idegekkel, és mint marosvásárhelyi jogtanácsos ment nyugdíjba. Ma már derűsen, de hangjában még némi izgatottsággal mesél arról, hogy családja is hozzájárult Kosztolányi Dezső múzsája életének a megmentéséhez a nehéz háborús időkben.

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s