Alázatból nulla

Nem szabadna játszani az ország és a társadalom jövőjével – mondjuk mi is, bár titokban az szeretnénk, ha Trianon meg sem történt volna, és nem degradálnak manapság is egyesek minket „másodrendű polgárokká” ott, ahol a mi adónkból is jócskán lopnak. És főleg, ha nem varrnák a nyakunkba az ellenük fordult népszavazás eredményét, ahogyan tette azt a miniszterelnök első csalódottságában. Az állami intézmények közötti együttműködés hiánya, a nemtörődömség és a trehányság az oka, hogy nem lehet tudni, hány szavazati joggal rendelkező személy van Romániában. Most pedig minden eszközt bevet a hatalom, hogy mégis feléje billenjen a mérleg nyelve. Az eszköztár egyik részét képezi a hirtelen jött kormányátalakítás is.
Miután Ioan Rus belügyminisztert nem sikerült rávenni, hogy meghamísítsa a szavazati joggal rendelkezők számát (állítólag az ideiglenes államelnök szorgalmazta ezt), és Andrei Marga bevégezte szégyenteljes küldetését a külügyminisztérium élén (neki kellett miniszterelnöke helyett hazudnia kifelé, és tette is buzgón), kormányátalakításával Ponta ismét nevetségessé tette magát. Bizonytalanság és káosz, kapkodás és félrebeszélés jellemzi mindazt, amibe belekezd. Baráti és pártkatonai alapon kinevezett miniszterek, akik csupán azzal tűntek ki a többiek közül, hogy naphosszat szidalmazták politikai ellenfeleiket mindenhol, ahol meghallgatták őket. Történész létére Dan Sova nemrégiben még tagadta a romániai zsidóüldözést, „büntetésből” elküldték Washingtonba, hogy a deportálásokról szóló dokumentumokat tanulmányozza. Egy ilyen alak jobb helyeken rég eltűnt volna a közéletből, őt miniszteri székkel ajándékozta meg felettese. Igaz, arroganciájával és bődületes butaságaival már rég felhívta magára a figyelmet. Az igazságügy élére úgy nevezett ki tárcavezetőt Ponta, hogy az illető jelenlegi tevékenysége összeférhetetlen a miniszteri állással. Ám az asszonyság esetében az volt mérvadó, hogy évek óta magánháborút folytat a felfüggesztett államelnökkel. Meg az, hogy az igazságügyi reformok egyik legvehemensebb ellensége. Ennél jobb ajánló nem is kell. Ami szintén az abszurdum határát súrolja: aki este igazságügyi miniszterként tért nyugovóra, reggel külügyminiszterként ébred fel.
Zajlanak az Olimpia Játékok, napról napra láthatjuk, hallhatjuk, hogy a legnagyobb sportemberek, egy-egy győzelem után mennyire hálásak a sorsnak, embernek és istennek, hogy azokká váltak, akik – bajnokokká, kikről egy világ példát vehet. Ha ennek az alázatnak csupán egytizede szorult volna politikusainkba, valószínűleg előbbre tartana ez az ország, és nem egy zsákutca kellős közepén…

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s