Ellopott ősz

ösz„…ködből, csöndből vagyok.”

(József Attila)

Az őszről akartam írni néhány dolgot. Emlékezni az ötven őszöm egyikére-másikára. Ezt az évszakot mindig magaménak éreztem, mert bele születtem, méghozzá Dénes napján, anyai nagyapám neve napján. Őt, sajnos, soha nem ismerhettem, mert három ősszel születésem előtt távozott örökre a Házsongárdba. Írni szerettem volna a gyermekkori őszeimről, mikor zuhogó esőben, nyakig sárosan kergettük a labdát barátaimmal. Azokról, amikor apámmal és nagyapámmal préseltük a szőlőt, és öröm volt ott téblábolni a nagyok között. Emlékezni akartam a későbbi őszökre, mikor társaságunkkal nagyokat kirándultunk a Bükkbe, és néha a vörösen lebukó Nap még az erdőben ért minket. És arról az őszről is írni akartam, amikor először tudtam meg, mi az igazi szerelem. Azt az őszt később elneveztem őzike-ősznek, mert annyira ártatlanul és riadtan tekintettünk szinte gyerekszemmel a jövőbe, mint a lövés előtti pillanatban vadászára az őz.

Hosszú évek, sok-sok ősz telt el azóta. Ma már nem szeretem az esőt, nagyapám és apám már régen valahol az égben szüretelnek, a kirándulások csak emlékeimben élnek, és egykori szerelmemnek mások suttognak szép és hazug szavakat a fülébe.

Az utóbbi években az ősz már nem az enyém. Ellopták tőlem a politikusok, akik ilyenkor lendülnek bele a maguk csetepatéjukba. Az ősz a minden évben cirkuszokkal tarkított iskolai év kezdete, a találgatásoké, hogy lesz-e, és ha lesz, akkor mikor magyar egyetemünk. Ez az évszak a nagy fogadkozásoké, és az ígéretek megszegéséé, a félelemé és a kétségbeesésé, hogy mi lesz velünk télen, és egyeseknek a végső és visszafordíthatatlan megoldásé.

„A köd, a csönd sosem ragyog” — írta József Attila. Nekem a köd és a csönd az őszt jelenti, amely immár fénytelenül vonul át éveinken, életemen.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Boglarka Kicsi szerint:

    Tegnap is,ma is,addig gondolkodtam,hogy mitevo legyek,hogy mar egy csomo mindent elvegeztem,es meg mindig nem tudom,mi a teendo?Kozben,ugy lehult az ido,hogy a gondolatok is meg vannak fagyva.”Talan.Lehet.De nem biztos”szerintem,Micimacko is topreng,szokas szerint.Elloptak az oszt,de nincs ido ezen gondolkozni,annyi mindent elloptak,az ember csak kapkodja a fejet.Egy kedvenc orvosom,mikor jott vervetelre,es koveteltuk,hogy irja ala a papirt,megkerdezte,ezt most miert kell alairni?mondtuk,hat azert,hogy nehogy akarata ellenere vegyuk le a vert,mire azt mondta:Post Mortem,ugy nem lehet?Mire minden hivatalos lepcsot vegigjarunk,lehet,nem lesz aki alairjon semmit.De hat ez kit erdekel?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s