Csocsó a parlamentben

Csocsó termálfürdõ szakon végezte az Esõvíz- és Hóipari Fõelemit, ezért igencsak értett az áradásokhoz. És az áremelkedésekhez is. Tapasztalata szerint a kettõ mindenkoron összefüggött.
Vagy nem.
Volt olyan év, amikor nem volt áradás, de volt áremelkedés. Akkor az esõvíz hiánya okozta a drágulásokat.

Aztán lett esõ, de lett áremelkedés is. Csocsó ezt már nemigen értette, csak annyit érzékelt, hogy nyakig elázott. Ekkor jött rá, hogy a víz sehogy sem hó. Illetve jó. Miután hitvesével, Bözsikével leszívatta magáról a vizet, Csocsó gondolt egy nagyot, és feltalálta a Víztelenítõ Lepárló Hubikusz Manuszt. Ami nem más, mint a fából vaskarika továbbfejlesztése. Egy szép esõs napon kiállt vele az egyik bevásárlóközpont bejáratához, és elõvételben eladott ötszáz darabot. Az embereknek fogalmuk sem volt, mire használható a V. L. Hubikusz Manusz, de Csocsó mindössze egy lejért vesztegette darabját, így a tömeg verekedett érte. Késõbb országos szinten ûzte a csalást, és ebbõl jól meggazdagodott.
Minél többet szélhámoskodott, annál inkább felfigyeltek Csocsóra a politikai pártok. Hatalmas reménységnek tartották, akibe érdemes befektetni. Hirtelen ötlettõl vezérelve Csocsó mûjobbot fabrikált magának, és szelencébe zárva mutogatta némi apróért az ortodox templomok környékén. Õrület tört ki, emberek ezrei akarták látni a még élõ Csocsó halott jobbját, ez a manõver nem kevés pénzt hozott ismét a konyhára.
Látva tehetségét és alkotásait, magasabb körökben elterjedt a vélemény, hogy Csocsót a legmagasabb tisztségek egyikére kellene pályáztatni. Gyorsan le is másoltattak vele néhány szakdolgozatot, majd ezeket kiegészítették Nobel-díjas tudósok cikkeivel, és doktori disszertációvá gyúrták össze. Csocsó fõelemit végzettbõl egyenesen doktorrá lépett elõ, minden akadály elhárult tehát, hogy megpályázhassa az egyik legfõbb tisztséget.
Csocsó sokáig tépelõdött, hogy elvállalja-e a megbízást. Legalább tíz percig. De gondolkodásból ennyi elég is volt számára, hóna alá vette a megmaradt V. L. Hubikusz Manuszt, és, akár a legnagyobb Shakespeare-színészek, hatalmas lendülettel belépett a politikába. Noha idõnként úgy érezte, templom körüli útjaival és jobbjának mutogatásával mindent elért az életben, de pártutasítást kapott, hogy azt a bizonyos ujját is nyugodtan, sõt minél gyakrabban mutassa a népnek.
Csocsó nemzete hamar rájött, hogy a Hubikusz Manusz semmire sem alkalmas, és hogy jobbja is szemfényvesztés, de emberünk ekkor már egy hatalmas épület kényelmes székében terpeszkedett immunitása árnyékában. Fõelemista kollégái gyakran felkeresték apró-cseprõ kérésekkel, így sokan közülük késõbb autópályákat építettek, mások kénytelen-kelletlen diplomáciai munkát vállaltak.
Csocsó jól elvolt a helyén. Annyira jól, hogy évtizedekkel késõbb vették észre porosodó csontvázát. Elhíresült jobb keze még mindig V. L. Hubikusz Manuszán nyugodott, aranyból készült alsónemûjét megülte a por.
Csak lelkének találták hűlt helyét…

 

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Csocsó a parlamentben bejegyzéshez

  1. Kulcsár Gabriella szerint:

    Nagy élvezettel olvasom az irásait! Kedves Csaba kivánok jó egészséget és irói kedvet, hogy 2013-ban is minél több “csemegével” lepje meg olvasóit’ Én mindenképpen várom az új “termést”. Boldog Új Évet, bort, búzát, békességet! Gabi

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s