Jenő, a rejtői figura

Félholtra verték a ringben, ezért író lett. Pesten szenet hordott, Párizsban cukorkát árult, Svájcban gobelinekkel házalt, mindeközben operetteket írt. Mivel többet keresett az átlagpolgárnál, pénze sosem volt. Hetven éve, 1943. január elsején fagyott halálra az ukrajnai Jevdokovóban a munkaszolgálatra elhurcolt Rejtõ Jenõ.

Hogy miket írt „a Rejtõ”, azt több nemzedék tagjai is kapásból el tudnák sorolni, kevesebben tudják azonban, hogy a tragikus sorsú író Reich Jenõ néven született Budapesten 1905. március 29-én. Gyenge alkatú, vézna gyerek volt, ám miután megemberesedett, csínytevésekben az elsõk között találjuk. A balhéért nem ment a szomszédba, a kereskedelmi iskolából azért csapták ki, mert fizikailag inzultálta zsidózó tanárát. Kis híján színész lett, ám a kalandok jobban érdekelték a színpadnál. Két dolog volt állandó az életében: az írás és az ökölvívás. Aversenysportot akkor hagyta abba, amikor edzõje eltörte az orrát, viszont szurkolni bármilyen obskúrus helyre elment akár éjnek idején is.
Rejtõ Jenõ sem a siker csúcsán kezdte karrierjét. Gyerekkori barátjával, Buttola Edével operettet írtak Három nap címmel, ám a mûvet senki nem volt hajlandó bemutatni. A szerzõk mentségére szolgáljon, hogy alig nõttek ki a rövidnadrágból. A sikertelen próbálkozást szívós munka követte, ami meg is hozta a gyümölcsét: az Aki mer, az nyer címû operettet például – amelynek librettóját Rejtõ írta – 150-szer játszották egyhuzamban Honthy Hanna fõszereplésével. A Buttola–Rejtõ szerzõpár országos elismertségre tett szert, ám ez még nem jelentett hírnevet.
Sokáig élt a tévhit, hogy Rejtõ ki sem mozdult Magyarországról, úgy írta meg légiós regényeit – holott külföldi kalandjait õ maga mesélte el 1934-ben. Megjárta Ausztriát, Németországot, Svájcot, járt Prágában, Konstantinápolyban, Ankarában, Párizsban, és néhány napot Afrikában is eltöltött. Sõt, egy ideig úgy eltûnt Pestrõl, hogy egyesek a halálhírét keltették. „Jenõ, gyere haza, minden meg van bocsátva” – írta barátja, Karinthy Frigyes a Pesti Naplóban. Rejtõ erre így reagált: „Természetesen nyomban hazatértem. Egyrészt, hogy megcáfoljam halálhíremet, másrészt, hogy lássam, mi történik egy emberrel, aki halála után aránylag jó egészségben megjelenik a Nagykörúton.” Karinthy cikkének egyik – nem elhanyagolható – eredménye az lett, hogy nagyon sokan kezdtek érdeklõdni a „halott” író iránt…
Rejtõ többnyire a Japán kávéházban dolgozott, a filléres füzeteket lassan felváltották a pengõs regények, a szerzõ pedig ontotta az ötleteket. A Nova kiadó vezetõje vette rá, hogy légiós regényeit lehetõleg „jól csengõ” angol néven írja. Rejtõ üzleti okokból lett P. Howard, majd – amikor belefogott a cowboyregényekbe – G. Lavery. Hatalmas iramban dolgozott, töméntelen mennyiségû kávéval és cigarettával küzdött a fáradság ellen.
Az író sok mindenben hasonlított kitalált vagy az életbõl lemásolt karaktereire. Elõfordult, hogy az állomáson õt várók majdnem elájultak, amikor sárga vitorlavászon kiskabátban, zöld nadrágban és csíptetõs monokliban szállt le a Bécsbõl érkezõ vonatról. Pénzszûkös idõben félig szmokingban, félig piros szegélyû hálóingben jelent meg a Japánban. Amikor jobban ment neki, húszfokos hidegben fekete gumiköpenyt vett a rövidnadrágra, és fehér tornacipõt is húzott. Nem csoda, hogy Vanek úr, Gorcsev Iván vagy Fülig Jimmy és a Török Szultán is hasonló hanyag eleganciával öltözött… Egy magát operaénekesnek képzelõ péket egyszer ajánlólevéllel küldött a Bonctani Intézet fõorvosához meghallgatásra. Egy-egy kiadós balhé, veszekedés után levezetésképpen Hegelt, Kantot és Schopenhauert olvasott. Havi keresetét képes volt két nap alatt elkártyázni, ám – bár nem vetette meg az alkoholt – soha nem volt vörös és puffadt, mint Vaszics, aki a két deci bort három deci rummal hígítva itta. Õ az egyetlen ponyvaíró, akit az irodalomtörténet is értékel, népszerûsége a Jókaival vetekedett, és a mai napig sem csökkent.
Rejtõ Jenõ nem volt még harmincnyolc éves, amikor az ukrajnai Jevdokovóban halálra fagyott. Édesanyja elõl, aki évekkel túlélte fiát, haláláig titkolták, mi történt szeretett fiával.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s