Szórakoztató halál

Halottakról jót vagy semmit, mondogatták szüleink, nagyszüleink annak idején, és mondjuk mi is. Csakhogy édeskevesen tartják be ezt a kegyeleti szabályt. Nemrégiben tért örök nyugalomra a Nagy Román Rendezõ – azaz tért volna, ha engedik. Talán ki sem hûltek a porai – szó szerint, hiszen elhamvasztották –, amikor egyesek, show-mûsort készítve halálából, a legocsmányabb módon belegázoltak emlékébe, a gyászolók életébe.

Rég tudjuk, hogy a kereskedelmi csatornáknak, a botránylapoknak semmi sem szent, a nézettség-olvasottság érdekében bármire hajlandók. Mikrofont tartanak a haldokló orra elé, filmezik és fényképezik a tetemet, belsõ dolgokról faggatják az összetört özvegyet, nem kímélik a gyászolók intimitását.
Amíg élt, a Rendezõ valóban vitatható, megosztó személyiség volt. Olyan módon volt hazafi, hogy közben meghamisította a történelmet, a kommunista hatalom kiszolgálójaként kapott minden elképzelést felülmúló támogatást grandiózus filmjeihez. Alkotásainak mûvészi értéke igencsak vitatható, túlideologizált filmjei felejthetõ színészi teljesítményekkel párosultak. A Nagy Rendezõ is hozzájárult ahhoz, hogy a mai román politikusok kézzel-lábbal harcoljanak a nemzetállamért, mûvein keresztül kezelték nagyon sokan tényként a dákoromán kontinuitáselméletet. Általa lettek hõsök a történelemben kevés vagy éppenséggel negatív szerepet játszó uralkodók, a nem létezõ kommunisták, a párttitkárok és a kisstílû, de „megideologizált” bûnözõk. Filmjeiben a történelemmel játszott, ahogyan azt kenyéradói megkívánták. A halála utáni napokban, mintegy mementóként, valamennyi tévécsatorna játszotta filmjeit – miközben a háttérben aljasabbnál aljasabb dolgok történtek.
A Rendezõ kívánsága az volt, hogy porhüvelyét hamvasszák el. Civilizált helyeken mindez csendben zajlik, elsiratják a holtat, vigasztalják a hozzátartozókat. Nem így mifelénk. Cirkuszi produkció lett a hamvasztásból, az ortodox egyház – amely attól fél, hogy „rendes” temetések nélkül elesik ilyen-olyan jövedelmektõl – megtagadta a temetési szertartást, a szenzációra éhes nép kifütyülte és megfenyegette az özvegyet, és immár szokás szerint elõkerült egy szerelemgyerek is. Mindeközben a különbözõ fórumokon olyanok dicsérték vagy gyalázták a Rendezõt, akikhez, míg élt, semmi köze nem volt, azok árultak el „titkokat” életérõl és haláláról, akik régóta elvesztették hitelességüket a román társadalomban.
Mindez az Országos Audiovizuális Tanács csendestársként való asszisztálásával. Jövõkép gyanánt.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s