A piszkos huszonhárom

A román választási rendszernek köszönhetõen olyan személyek is bekerülhetnek a parlamentbe, akiknek normális esetben semmi keresnivalójuk az ország törvényhozásában. A felduzzasztott képviselõház, amely számbelileg egyre inkább az egykori nagy nemzetgyûlésre kezd emlékeztetni, olyanokat tud köreiben, kik félanalfabetizmusuk ellenére dúsgazdag üzletemberek (más kérdés, hogyan lettek azok), és véleményformáló, valamint igazságosztó babérokra is pályáznak.

Természetesen a demokrácia egyik alapszabálya, hogy az ország valamennyi állampolgára választhat, illetve megválasztható. Csakhogy a polgár ritkán tájékozott annyira, hogy tisztában legyen, milyen „minõséget” szavaz be a törvényhozásba. A választói kultúrán is sok múlik: valljuk be, volt szekusok, besúgók, a kommunista hatalom lakájai nem maguktól lettek/lesznek képviselõk. Elég, ha valakit – minél primitívebbet, annál jobb – sokat mutatnak valamelyik tévécsatornán, így szinte magától értetõdik, hogy bármilyen választáson biztos befutó.
A tohonyaságnál, hozzá nem értésnél azonban van sokkal súlyosabb is. Sok képviselõ, aki ellen ügyészségi vizsgálat van folyamatban, megválasztatásával egyetlen célt követ: elérni a parlamenti immunitást, fityiszt mutatni az igazságügynek, nyugodtan és kényelmesen éldegélni legalább egy mandátum erejéig. Jelenleg huszonhárom „sáros” képviselõ foglal helyet a román parlamentben, ellenük vizsgálat, nyomozás folyik.
Az új parlament egyik legelsõ és legégetõbb problémája, hogyan lehet még inkább a szabályok és törvények mögé bújva kijátszani az ügyészi vizsgálatokat, hogyan lehet kicselezni az egyszerû halandókra vonatkozó törvényeket. Kevés olyan ország van a nagyvilágban, ahol a mentelmi jog ne csak a politikai véleménynyilvánításra és a parlamenti szavazásra vonatkozzék.
Talán nincs olyan alkotmány a világon, ahol ne lenne leírva: a törvény elõtt mindenki egyenlõ. Márpedig épp az alkotmány szavának felülírása, amit a romániai képviselõk szeretnének most elérni. Ha életbe lépnek az új rendelkezések, az ügyészeknek kötelességük lesz a teljes nyomozati anyagot elküldeni a parlamentnek, ahol majd a képviselõk döntenének társuk felelõsségre vonhatóságáról. Ami gyakorlatilag azt jelentené, hogy a törvényhozó testület egyben végrehajtó testületként is mûködne, ami a hatalom és az igazságszolgáltatás összemosása, a demokratikus intézmények megfosztása ténykedésük tárgyától.
Ha a honatyák arra hivatkoznak, hogy a román igazságszolgáltatás döcögve mûködik, azt bármelyik állampolgár megteheti. Döntsön a bûnözõ, hogy tette törvénybe ütközik, netán saját maga szabja meg büntetését? Elképzelhetetlen lenne…
A huszonhárom képviselõ esetében várható, hogy a hatóságok mentelmi joguk felfüggesztését kérik, nem csoda, ha kézzel-lábbal tiltakoznak ellene. A szuper-immunitás megszavazásával azonban roppant veszélyes precedens teremtõdik. A törvényességet betartatni hivatott intézmények elleni állandó médiatámadások tulajdonképpen azt a célt szolgálják, hogy megrendüljön az állampolgárok hivatalos intézmények iránti bizalma. Így már sokkal könnyebb igazságügyi túlkapásokra, politikai indíttatású nyomozásokra hivatkozni.
Az igazságügy feladatainak átruházása a képviselõkre könnyen parlamenti diktatúrához vezethet. Amit már csak fél lépés választ el a politikai diktatúrától.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s