Beoltva gyűlölettel

Nagyjából annyi idős lehettem, mint Sabina, a kovásznai mártír, a románok modern kori Jeanne d’Arcja, amikor családi program gyanánt apámmal és nagyapámmal elmentünk egy kolozsvári román–magyar vízilabda-mérkőzésre. Az izgalmasnak ígérkező délután attól vált igazán felejthetetlenné, hogy a román „szurkolók” sörösüvegeket dobáltak a magyar szurkolók és játékosok irányába, és egy üveg centikre a fejemtől szállt el a medence irányába.
Első alkalommal voltam szemtanúja egy másik nemzet iránt érzett gyűlöletnek, amiből naiv tizenévesként semmit sem értettem.

Tudomásul vettem a balhét, menekültem, amíg még ép volt a fejem, de képtelen voltam felfogni az indulatok kifejezésének eme formáját, a habzó szájjal skandált magyargyûlölõ szövegeket. Azóta persze láttam eleget, megéltem az elszabadult poklot, kaptam én is a számra, mert magyarul szólaltam meg. Megértem és megértettem, mi jelent a sovinizmus, az intolerancia, az uszítás és a gyûlölet.
A kovásznai kislány még nagyon fiatal – és éppen ez a baj. Gesztusa –, hogy a magyar nemzet ünnepén román színû hajpánttal jelent meg egy többségében magyarok által látogatott iskolában – talán megbocsátható. Még az is a fiatalság és a tapasztalatlanság számlájára írható, hogy egy közösségi oldalon kerek-perec kijelenti, gyûlöli a magyarokat. Csakhogy a történtek vezetõ hírré váltak mindenféle sajtóorgánumban, és a manipuláció már nem minõsül magánügynek. Kérdezhetjük: vajon milyen nevelést kaphatott szüleitõl ez a gyerek? Miféle uszító szövegeket hallhat egy olyan családban, amely, gondolom, nem tegnap óta él magyar többségû környezetben? Hogy lehet, hogy a kamasznak senki sem magyarázta el: ebben a korban semmi más dolga nincs, mint tanulni, szerelmesnek lenni, kirándulni, szórakozni. Ha egy gyerek 15 évesen mások provokálását tûzi ki célul, milyen felnõtt lesz belõle? A román média pedig alulmúlhatatlan módon a március 15-én történtek tálalását jó néhány nappal késõbbre, a magyar–román futballmeccset megelõzõ órákra idõzítette. Hogy még jobban hergelje az amúgy is tetõfokára hágott indulatokat.
Ez a gyerek még nem élt Marosvásárhely fekete márciusán. Nem volt a világon, amikor nemzettársa be akarta olvasztani a Mátyás-szobrot Kolozsváron. Nem tudhatja, mit jelentenek egy nemzet számára ünnepei, szimbólumai, nyelve, hagyományai.
A kovásznai mártír néven elhíresült gyerek csínytevésébõl a nézettséget hajszoló román média nemzeti ügyet gyártott. Tüntetéseket szerveztek mérgezett lelkû fiatalok, több ezren vállaltak tettével szolidaritást a közösségi oldalakon, hõstettként ünnepelték butaságát.
Szomorú képet fest mindez. Megjelent egy új generáció, amely a nemzetállam fogalmán nõtt fel, amely lépten-nyomon azt hallja, hogy „ki a magyarokkal az országból”, amelynek lelkét többek között minõsíthetetlen televíziós mûsorok torzítják.
Mindeközben a közelmúltban a kolozsvári magyarzászló égetést két klub közötti szurkolói rivalizálás elkerülhetetlen elemeként kezelte a román média.

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s