Régi csibészek új előadásban

Valahol Európában: musical készül Kolozsváron

„Felnőtt. Ellenség. Könyörgöm, akasszuk fel” – visítja a Valahol Európában című 1947-es filmben egy szeplős kis csibész. A referenciafilmből Dés László zeneszerző írt musicalt, ennek bemutatójára készül gőzerővel a Kolozsvári Magyar Opera, Béres
László rendezésében.

A többi európai országhoz hasonlóan Magyarországot is alapjaiban rengette meg a második világháború. Az ország ismét szétszakadt, a lakosság élelmiszerhiánnyal, szegénységgel küszködött. A világégés idején sok művész elmenekült, és kevesen tértek haza. Az 1907-ben született Radványi Géza filmrendező ugyan megtette a visszafele utat, készített egy-két filmet, a Valahol Európában elkészülte után, a születőben lévő elnyomó rendszerből kiábrándulva ismét emigrált, s csak a hetvenes évek végén tért
újra haza. Kilenc éven át „élvezte” a Kádár-rendszer „vendégszeretetét”, 1986-ban hunyt el Budapesten.
Radványi – Márai Sándor öccse – Európa gyermekeként nőtt fel. Iskoláit Bécsben, Kassán, Párizsban, Genfben, Münchenben végezte, szellemi kalandozásai közben került kapcsolatba a filmgyártással. Első hazatérése után a kor művészi átlagánál jóval magasabb szintű filmekben fejezte ki demokratikus és humanisztikus világlátását. Művészi hitvallását legszebben – és legelismertebben – a nemzetközi sikerű, Valahol Európában című fő művében fejezte ki.

Filmkészítés szegénységben

A film felvételei a háborút követő hihetetlen szegénységben zajlottak. Máriássy Judit, az
egyik forgatókönyvíró egy későbbi interjúban a következőkre így emlékezett: „Radványi
valóban olyan nyomorban csinálta végig ezt a filmet, hogy közben zsíros kenyeret ettek, és a felesége eladta a villanykörtéket, mert ő maga nem kapott semmi honoráriumot, csak a külföldi részesedést.”
A mostoha körülmények ellenére a film meghódította a fél világot. Nem volt utolsó szempont a helyszín kiválasztása sem. Rengeteg keresgélés után az Öreg-Bakony északi részén, a mintegy 350 méter magasságú Vár-hegyen álló, a romjaiban is lenyűgöző cseszneki vár mellett döntött. Itt került sor a külső felvételekre, a kastélyban zajló jeleneteket a filmgyár udvarán felépített díszletek között vették fel. A szereplők a kor híres, vagy később elismertté vált színészei voltak: Somlay Artúr, aki Simon
Péter karmestert játszotta, Gábor Miklós és Bánky Zsuzsa. Rónai Ábrahám adott életet Ficsúrnak, a gyerekfőszereplőnek, de játszott a filmben Bárdy György, a fiatalon elhunyt, nagyváradi születésű Rozsos István vagy Harkányi Endre is.
Egy ’47-es filmhíradóban a következő szöveg kíséretében mutattak felvételeket a Filmgyár udvarán megrendezett gyerekszereplő-válogatásról: „Sok huzavona után elhárultak az akadályok, végre megindulhat a magyar filmgyártás. A Hunnia Filmgyár csendes udvarát több száz gyermek lepi el, hogy Radványi Géza filmrendező válogathasson közülük a Valahol Európában című Mafirt-filmhez. Az új film
főszereplői háború után bandába verődő, kallódó gyerekek, akiket a háború züllésre ítél,
míg valaki meg nem szervezi, és helyes útra nem vezeti őket.
Csak 24 fiúra van szükség, ezért aztán nagy a tülekedés és az igyekezet, hogy ki kerüljön a szereplők közé.”

Valahol Kolozsváron

Idén február közepén a Kolozsvári Magyar Opera udvarán is hasonló volt a nyüzsgés és az izgalom a szereplőválogatáson. Közel 250 gyerek jelentkezett meghallgatásra, négy évestől a 18 évesig. „Nem volt könnyű feladatunk – ismeri be Kulcsár Szabolcs karmester, karigazgató –, hiszen valamennyi jelentkező
ügyes, tehetséges volt.” Az első körben 50 gyerekre esett a vizsgáztatók választása, végül 32-en maradtak talpon, ők játsszák a gyereksereget a május 16-i bemutatón. „A szereplők kiválogatásában az is szempont volt – árulja el Kulcsár Szabolcs –, hogy olyan nagyobb gyerekek is bekerüljenek a csapatba, akik a próbafolyamat során valamennyire képesek felügyelni a kisebbeket, ezzel is megkönnyítve az alkotók munkáját.” Ebből a szempontból annak idején Radványiéknak sokkal nehezebb dolguk lehetett: a háború után
készült filmben nagyon sok gyerek az árvaházból vagy egyenesen az utcáról csöppent be a forgatásra, a fegyelem nem tartozott az erényeik közé. Igazi csínytevők voltak, almát loptak, megrészegedtek a forgatás egyik napján, tintát öntöttek az egyik templom szenteltvíz-tartójába.
Érdekes módon a kolozsvári előadás leendő szereplői közül csak hatan zeneiskolások, viszont a válogatáson még más megyékből is jelentkeztek aspiránsok. Kulcsár Szabolcs karigazgató és Béres László rendező egyetértenek abban, hogy a legfelkészültebbek a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány kisdiákjai voltak. Napi hat-nyolc órán át próbálnak, hol énekelnek, hol a beállításokat gyakorolják vagy a mozgáselemeket Jakab Melinda koreográfus irányításával. Közösségi játékokkal kezdődtek a próbák, a gyereknek
meg kellett szokniuk az operaház hangulatát, a munkafegyelmet, a hivatásos színészek, a rendező és munkatársainak jelenlétét. Akadtak olyanok, akik már jelentkezéskor kívülről fújták a musical dalait, ez némileg megkönnyítette a próbafolyamatot. „Ilyen kitartást és odaadást még felnőtt emberek részéről is ritkán tapasztaltam” – mondja a karigazgató, és örömmel újságolja: a zenei résszel majdnem teljesen készen vannak, jóval a határidő előtt.

Happy End is, meg nem is

Radványi filmje a második világháború idején játszódik. Lényege: az árván, otthontalanul kóborló gyerekek bandákba verődve járják az országot, és úgy tartják el magukat, ahogy tudják.
Barangolásaik során találnak egy elhagyatottnak látszó várat, amelyben Simon Péter egykori karmester lakik. A gyermekek először idegenkednek a felnőttől, ám hamarosan megbarátkoznak vele, sőt, megszeretik. Simon öntudatra ébreszti őket, megtanítja nekik, hogy a szabadság a legfontosabb érték, amelyhez minden embernek joga van. A gyermekek elfogatására több felnőtt is megindul, összecsapás lesz a vége, és harc közben az egyik kisgyereket, Kuksit halálos sérülés éri. Simon a városból olyan rendelkezést hoz, amely a gyermekeket felmenti a kényszerű rablásokból fakadó büntetések alól, sőt, a várat is az ő tulajdonukba adja.
„A kolozsvári operának szüksége volt egy közönséget vonzó darabra, és Szép Gyula igazgatóval megegyeztünk, hogy színre visszük a Valahol Európában musicalt – vázolja a kezdeteket Béres László rendező. – A darab aktualitással is bír, hiszen a felnőttek árva, kallódó gyerekek iránti felelősségét boncolgatja. Nagyon jó a forgatókönyv, találunk
benne szerelmet, harcot és mélyen szántó gondolatokat is, a vége pedig édeskés-szomorkás, hiszen a gyerekek úgymond megváltása mellett egyikük életét veszti.” Béres László elsősorban az értelmiségi felelősségvállalás fontosságát látja a darabban, a gyerekeket ugyanis irányítani kell a felnőtté válásban.
„Manapság, amikor a pénz ural mindent, felvetődik a kérdés, akárcsak a darabban, hogy milyen helyet foglal el életünkben a művészet. Mint rendezőt és gyakorló édesapát, hasonló gondolatok foglalkoztatnak” – fogalmaz Béres.
Dés László és munkatársai musicalja híven követi Radványi filmjének forgatókönyvét,
a zene pedig még vonzóbbá teszi az érdekes történetet. A tervek szerint a darabot május 16-án mutatják be Kolozsvári Magyar Operában, a gyereksereg mellett az előadásban közreműködik az opera zenekara és énekkara is.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s