Ének a szíven szúrt világról

Íme, eltelt már egy esztendõ, de a vers még messze földre elhallatszik.

Dsida Jenõ szavai visszhangzanak földön és égen, termekben és szabad téren – bennünk. „Itt vagyok én” – énekeli az egész világnak a költõ, és itt vagyunk mi, szólunk vissza, kik elkerülhetetlenül követjük majd õt az elmúlásban.

Szatmárnémetitõl Kolozsvárig, Debrecentõl Budapestig – mind itt vagyunk, és hallgatjuk s csodáljuk a Mûvészeket: Bogdán Zsoltot, Csutak Rékát és Kovács Évát.

Életet adni a legnemesebb feladat. Létet lehelni egykoron kimondott magyar szavakba: üzenet. Hogy vagyunk, míg a nap még felkel, míg fut a Szamos medrében, és magyar gyerek születik e vidéken.

Sokan temetik a nemzetet és még többen a verset. Ám hallgassuk meg Dsida lenyûgözõ optimizmusát: „Hallottunk-e egyebet évek óta, mint, hogy meghalt a vers? Nagyképû, hamis pátoszú álpapok naponta mondanak halotti beszédet fölötte, s a két látó szemére megvakított, zaklatott ember már-már csakugyan hajlandó halottat látni az üres koporsóban.” Mondotta õ egy évszázada. Tanuljunk hitet Tõle. Mert tudnunk kell, rettegésünk hiábavaló, míg akad ember, aki elkiáltja, kimondja vagy suttogja a Verset.

Egy esztendeje szárnyal a költemény

2012. április 11-én Szatmárnémetiben az Ács Alajos Stúdióban mutatták be a „Nyílt sebe vagyok a szíven szúrt világnak” címû pódiumestet. Véletlenek nincsenek: ott született az irodalmi est, ahol Dsida is a világra eszmélt, és folytatódott ott – Erdély kincses városában – ahol a költõ a Parnasszus ostromára elindult. És bár késõbb figyelmeztetett: „felejtsd el arcom romló földi mását” – ez az, ami lehetetlen. Bár a kripta áll – a szavak tovább szárnyalnak. Köszönhetõen a magyar nyelvterület jeles színmûvészeinek, akik Szolgák és Tolmácsok – a szó legnemesebb értelmében. Mert elénk tárják a Költõt és saját lelküket, megtanítanak látni és hallani, hogy általuk váljunk – legalább egy estére – szebbekké és elfogadóbbakká. Verset írni szenvedés, elõadni mûvészet, hallgatni élvezet. így találkozik szerencsésen három lélek: költõ, elõadó és befogadó.

Dsidától távol állt a kortárs József Attila habitusa: magával ragadó optimizmusát ugyan beárnyékolja a melankólia, de a halál árnyékában sem indult el a lemondás útján, sírfelirata is maga a csendes beletörõdés: hiszen tudta, hogy megtett mindent, amit megtehetett, adósa nem maradt senkinek, még az életnek sem. Pomogáts Béla pontosan láttatja, hogy „Dsida Jenõ egyénisége elütött a történelemmel viaskodó hitvallókétól, õ nem a végzettel kívánt pereskedni, egyszerûen énekelni akart: a természetrõl, a szerelemrõl, az ifjúságról, akár a késõ romantikusok. Úgy érkezett az irodalomba, akár egy kamasz angyal, mámoros ifjúsággal, lobogó szõkén, telve lelkesedéssel és önbizalommal.” Betegségei ellenére nem önsajnálkozásba merült, hanem erõs empátiába a nála is többet szenvedõk iránt. Kemény idõket élt meg, mindazonáltal Dsida életében léniával húzott egyenes a szeretet. Minden és mindenki iránt, elsõsorban és feltétlenül: „Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban.” Kortársai büszkék lehettek, hogy egy idõben éltek vele. Mi pedig hihetetlenül szerencsések, hogy Bogdán Zsolték kortársai lehetünk: általa, általuk itt áll elõttünk a Költõ, gyermekarccal, ifjú hévvel, szerelmesen, mosolyogva vagy titokban könnyezve. Thália papja és papnõi lebuknak a mélybe, hogy mindazt a kincset, mit Dsida ránk hagyott, felszínre hozzák nekünk.

Bogdán Zsolt nem taktikázik: ha az õszinteséget tanítani lehetne – de nem lehet – akkor õ lecketéma lehetne. Nincs rossz értelemben vett pátosz, és nincs megjátszás szavalatában. Költõ és elõadómûvész találkozik általunk elérhetetlen magasságokban: és kezüket fogja Isten, hogy elvezesse õket és általuk bennünket a tisztánlátásba. Mert minden mosolyban fájdalom lüktet, minden könnycseppben megszületik a remény.

„…nyílt sebe vagyok a szíven szúrt világnak” – mondja Dsida, de költészete mégiscsak gyógyír a fájdalomra. Megtanulta ezt mindenki, aki látta a pódiummûsort – a szatmári színház közönségétõl kezdve el egészen a kolozsvári unitárius kollégium diákseregéig.

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s