Csontváz a parlamentben

Csocsó termálfürdő szakon végezte az Esővíz- és Hóipari Főelemit, ezért igencsak értett az áradásokhoz. És az áremelkedésekhez is. Tapasztalata szerint a kettő mindenkoron összefüggött.
Vagy nem.
Volt olyan év, amikor nem volt áradás, de volt áremelkedés. Akkor az esővíz hiánya okozta a drágulásokat.

Aztán lett eső, de lett áremelkedés is. Csocsó ezt már nemigen értette, csak annyit érzékelt, hogy nyakig elázott. Ekkor jött rá, hogy a víz sehogy sem hó. Illetve jó. Miután hitvesével, Bözsikével leszívatta magáról a vizet, Csocsó gondolt egy nagyot, és feltalálta a Víztelenítő Lepárló Hubikusz Manuszt. Ami nem más, mint a fából vaskarika továbbfejlesztése. Egy szép esős napon kiállt vele az egyik bevásárlóközpont bejáratához, és elővételben eladott ötszáz darabot. Az embereknek fogalmuk sem volt, mire használható a V. L. Hubikusz Manusz, de Csocsó mindössze egy lejért vesztegette darabját, így a tömeg verekedett érte. Később országos szinten űzte a csalást, és ebből jól meggazdagodott.
Minél többet szélhámoskodott, annál inkább felfigyeltek Csocsóra a politikai pártok. Hatalmas reménységnek tartották, akibe érdemes befektetni. Hirtelen ötlettől vezérelve Csocsó mű-jobbot fabrikált magának, és szelencébe zárva mutogatta némi apróért az ortodox templomok környékén. Őrület tört ki, emberek ezrei akarták látni a még élő Csocsó halott jobbját, ez a manőver nem kevés pénzt hozott ismét a konyhára.
Látva tehetségét és alkotásait, magasabb körökben elterjedt a vélemény, hogy Csocsót a legmagasabb tisztségek egyikére kellene pályáztatni. Gyorsan le is másoltattak vele néhány szakdolgozatot, majd ezeket kiegészítették Nobel-díjas tudósok cikkeivel, és doktori disszertációvá gyúrták össze. Csocsó főelemit végzettből egyenesen doktorrá lépett elő, minden akadály elhárult tehát, hogy megpályázhassa az egyik legfőbb tisztséget.
Csocsó sokáig tépelődött, hogy elvállalja-e a megbízást. Legalább tíz percig. De gondolkodásból ennyi elég is volt számára, hóna alá vette a megmaradt V. L. Hubikusz Manuszt, és, akár a legnagyobb Shakespeare-színészek, hatalmas lendülettel belépett a politikába. Noha időnként úgy érezte, templom körüli útjaival és jobbjának mutogatásával mindent elért az életben, de pártutasítást kapott, hogy azt a bizonyos ujját is nyugodtan, sőt minél gyakrabban mutassa a népnek.
Csocsó nemzete hamar rájött, hogy a Hubikusz Manusz semmire sem alkalmas, és hogy jobbja is szemfényvesztés, de emberünk ekkor már egy hatalmas épület kényelmes székében terpeszkedett immunitása árnyékában. Főelemista kollégái gyakran felkeresték apró-cseprő kérésekkel, így sokan közülük később autópályákat építettek, mások kénytelen-kelletlen diplomáciai munkát vállaltak.
Csocsó jól elvolt a helyén. Annyira jól, hogy évtizedekkel később vették észre porosodó csontvázát. Elhíresült jobb keze még mindig V. L. Hubikusz Manuszán nyugodott, aranyból készült alsóneműjét megülte a por.
Csak lelkének találták hűlt helyét…

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s