Móra sírjánál elmaradt a gyászbeszéd

Nyolcvan esztendeje, 1934. február 8-án hunyt el Móra Ferenc, az egyik legnépszerűbb ifjúsági író. Generációk nőttek fel regényein, önéletírása, a Kincskereső kisködmön, minden idők egyik legolvasottabb magyar kiadványa.

Nem sok előjele volt annak, hogy az ifjú Ferencből valaha is író lesz: rendkívül nehéz körülmények között élő, örökösen pénzgondokkal küszködő kiskunfélegyházi szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1879. július 19-én. Ha anyagiakat nem is kapott útravalónak, szellemi értékeket annál többet: apja rajongott az 1848-as szabadságharc hőseiért, Petőfit egyenesen istenítette a család. Nem csoda, hogy a kis Ferenc is versekkel próbálkozott, a helyi újság közölte is írásait, az Alföldön korán ismert lett neve. Móra azonban nem elégedett meg a helybéli híresség státusával: a család és az ismerősök legnagyobb meglepetésére nem az irodalomszakra iratkozott a pesti egyetemen, hanem a földrajz-természetrajzot választotta. Tanári pályafutása rövidre sikeredett: mivel a darwinizmus híve volt, amire igazgatója mély előítélettel és megvetéssel tekintett, hamarosan pályát kényszerült változtatni. Szegeden lett újságíró, és bár ennek tartotta magát élete végéig, hamarosan a Somogyi Könyvtár és a Városi Múzeum természettudományi osztályának is munkatársává vált. Móra egyszerre volt könyvtáros, muzeológus, kitűnő szakértője a régészeti ásatásoknak, és szorgalmas munkatársa Az Én Újságom című lapnak. Egyre jobban feltűnt ragyogó stílusa, az első világháború előtt a Szegedi Napló főszerkesztője is volt. Politikai nézetei miatt gyakran meggyűlt a baja a hatóságokkal, a börtönt csak a bírák jóindulatának köszönhetően kerülte el.

Hatalmas munkabírása legendás volt: miközben becsülettel végezte tudományos munkáját – több honfoglalás kori sírt is feltárt, szakcikkeket közölt – egymás után születtek ifjúsági regényei. Szakmailag fontos állomás kötötte Erdélyhez is: 1908-ban részt vett egy kolozsvári régészeti tanfolyamon, ahol a legkorszerűbbnek tekinthető ásatási módszereken túl, alapos tipológiai ismeretekre is szert tett.

Fordulatokkal, kalandokkal, humorral teli regényeit élvezet olvasni. Sajnos, a könyvesboltokban egyre kevesebbet látni belőlük, pedig halála pillanatától a nemzet egyik klasszikusának számít.

Hosszú évekig küzdött tüdőbajjal, végül 55 éves korában a rák vitte el. Korában „gyanús elemnek” számított, temetésén senki nem akadt, aki gyászbeszédet mert volna mondani sírja felett…

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s