Az ember, aki elveszett

CharlieCsaba1

Amikor Rigmányi kilépett a házból takaros kis kertjébe, még ő sem gondolta volna, hogy azon a napon el fog veszni.
Október derekán járt a természet, hétágra sütött azon a reggelen a nap. Rigmányi pár napos, még a nyárról maradt szabadságát élvezte. Felesége kora reggel elindult a gyerekekkel bevásárolni, és ő úgy gondolta, néhány órára belekóstolhat a szabadság édes gyümölcsébe.
Mivel túl sok barátja nem volt, kocsmába nem járt, a kertjébe indult. A hatalmas cseresznyefán, melyet még apja ültetett, megállt a tekintete. Mintha soha ilyen kecsesnek és erősnek nem látta volna. Bár a fa már siratta lombját, büszkén magasodott a kert középen. „Nincs szebb és kellemesebb egy verőfényes őszi délelőttnél” – gondolta Rigmányi, és néhány pillanatig a világ legboldogabb emberének érezte magát. Fia és kislánya jutott eszébe, meg a felesége reggeli, kávéillatú csókja. Fülig érő szájjal mosolygott…
Utólag, amikor az emberek az eseményről beszéltek, akár meg is esküdtek volna, hogy mosollyal az arcán veszett el.
Rigmányi beleszippantott az avarillatú, friss levegőbe, és a rózsabokrok felé indult.
Sokan, mind a mai napig úgy gondolják, hogy azon az úton kallódott el. Mások tudni vélik, a bokrok között még megvolt.
A bizonyítékok az utóbbiak igazát erősítik.
Tehát Rigmányi letépett egy szál őszi rózsát az asszonykájának. A felesége, becsületére legyen mondva, mindennemű ajándéknál jobban örvendett egy virágszálnak. A rózsát különösen kedvelte, és ezt Rigmányi még az udvarlás idejéből észben tartotta. Szerette, mi több, imádta az asszonyt, ezért is különös, hogy egyik percről a másikra elveszett.
A rózsával a kezében, Rigmányi a málnás felé vette útját. „Ó, mily csodás a természet, lám-lám málna is lesz a fiam születése napjára” – gondolta. Ismét, és nagyon hirtelen, megsimogatta a boldogság lágy szellője.
Fütyörészve érkezett a körtefához. A gyümölcsök sárgán, éretten csillogtak a napsütésben. Rigmányi boldogsága – utólag megmagyarázhatatlanul – az egekig ért.
Észre sem vette, amikor elvesztette a bal karját.
Kissé odébb, a fenyőfa mellett, a jobb lába is elveszett.
Rigmányi annyira boldog volt, hogy mindebből semmit sem vett észre.
Patakocska szelte ketté a kertet, békák koncerteztek a fűzfa alatt. Rigmányi rácsodálkozott a szitakötők táncára, a fecskék vonulására. Szíve majd’ meghasadt a gyönyörűségtől. „Még mondja valaki, hogy nem szép az élet” – sóhajtott nagyot kertje kellős közepén.
Ekkor veszett el a jobb keze.
Aztán a bal lába.
Lassan a törzse is semmivé vált.
Amikor kutyája valahonnan a kert aljából elébe szaladt, már-már madarat lehetett volna fogatni vele.
Rigmányi még soha életében nem volt ennyire boldog.
Tudvalevő, hogy az ember, a hirtelen rátörő, határtalan örömben és boldogságban elvesztheti az eszét. Ám ő volt a történelemben az első – és mindezidáig utolsó – halandó, aki szép sorjában mindenét elvesztette.
Rigmányi gyakorlatilag önmagát hagyta el.
Mondják, a felesége évekig kereste. Minden hajnalban kijárt a kertbe, elsétált a patakocskáig, hátha-hátha rábukkan férje nyomára. Ismerősei úgy vélik, ha valahol önmagára is talált, Rigmányi már soha többet nem lehet olyan határtalanul boldog, mint ápolt kertjében, szeretteitől körülvéve.
Egyik barátom, aki nemrégiben tért haza az Antillákról, és aki ismerte a történetet, kissé ijedten és döbbenten mesélte – szavaiban soha nem volt okom kételkedni –, hogy egy csodálatos alkonyaton, amikor korallok szikráztak a lebukó nap bíborszínű napsugaraiban, és örökzöld pálmafák bókoltak az alattuk elhaladó szerelmespároknak, egy szomorú tekintetű, félszeg embert látott behúzódni egy széltől óvott, eldugott kapualjba. A döbbenetes az volt ebben a jelenésben, hogy az osonó alak, az izzasztó forróságban is, egy frissen leszakítottnak tűnő őszi rózsát tartott a kezében….

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s