Elment az utolsó hírhozó is

(László Ferenc 1930-2009)

Kereken tíz évvel ezelőtt születésnapi interjút készítettem Veled. Szerencsés embernek mondtad magad, pedig téged is gyűrt éppen eleget az élet. Akkor úgy gondoltam, akárcsak azokról, akiket az ember a legjobban szeret, hogy soha nem hagysz itt bennünket. Most, emlékektől elárasztva, nekrológodat próbálom összedadogni.

Ha valaki az újságírók közül kiérdemelte, hogy nemzedékek nevezzék Mesternek, Te voltál az. És mégis, egyszerűen mindenki Frici bácsija maradtál, immáron örökre élve emlékezetünkben.

Vannak, akiket a közös érdeklődési kör, a szakma, a lelki affinitás köt össze. Mindezen túl, minket egy kissé furcsa dolog hozott egy máshoz még közelebb: Apámmal egyazon napon, március 10-én születtél. (Szórakoztunk is azzal, hogy csokorba szedtük eme „jeles” nap szülötteinek nevét). Ő sincs már, és immár rólad is múlt időben vagyok kénytelen emlékezni.

Nem hiszem, hogy volt ember, akivel ne tegeződtél volna. Annyira közvetlen, mérhetetlen tudásod mellett is szerény és jóságos tudtál lenni, hogy ez még a zöldfülű firkászoknak sem esett nehezére. De, aki a sportújságírás körül forgolódott, annak rangot adott ismerettséged. Csak a nyomodba nem ért senki. Naprakész felkészültséged mellett, lexikonként hordoztad magadban mindazt, ami valaha is a küzdőtereken megesett. Utódaid jóval azután születtek, hogy a magyar sportban a nagy dolgok már megtörténtek, és amiről talán utolsó hírhozóként, bennünket is tájékoztattál.

Szerkesztőségbeli napjaink akkor indultak vidáman, ha reggel ott találtunk a titkárságon, vicceket, történeteket, adomákat, legendákat mesélve. És tetted ezt évtizedeken át. A kolozsvári újságírás egyet jelentett neveddel. Igazi sportemberhez méltóan, betegségeket, szenvedélyeket győztél le. És milyen ez a rongyos élet? Hihetetlenül hangzik, de baráti körben talán éppen akkor emlegettünk, amikor te a távolban az utolsó célegyenesre kanyarodtál rá.

Ha kétszer ennyit élsz Frici bácsi, az sem lett volna elég, hogy tudásodat, a szakma szeretetét, emberi nagyságodat megoszd a téged követőkkel. Furcsa, de 80 év után is befejezetlen életművet hagytál az utókorra.

Isten veled, legyen nyugodalmas a pihenésed.

(Erdélyi Napló, 2009. május 6.)

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s