Cseresznyekert

Az lesz ám a csoda, barátaim, amikor virágba borul a cseresznyéskert…!

Fehér ruhácskában, táncolva közelít Nyina, haja szélben lobban, pörög, forog…. szédülj hát, kislány, a széllel gondolja Arkagyina – hiszen egyszer, csak egyszer lehet valakiből sirály…

Az ám, de hová lett a sápadt arcú dán királyfi? Hol idézi a szellemet? Kinek a lenni, és kinek a nem? Tudunk-e még monológban, dialógban élni? Meglenni pőrén, meztelenül a nagyokosok előtt?

Hej, barátaim, látjátok amott, a nagy fa alatt, Raszkolnyikov kezében még ott a véres balta! Bizony, akár az egész világra lesújtana. De érkezik már Szonyácska is, Dunyácska is. „Kelj fel, testvér, szüless velem újjá”– könyörög a hugica. (Ó, csak nem Pablo Nerudát idézte? – csodálkozik Rómeó). Trigorin megtörli a homlokát, neki ez már magas:

– Barátom, hadd kérdem: sírt már utánad Júlia? Netán Léda (Lilla, Laura?) Van-e neked örök Anna? És elmész-e Beatrice kedvéért a pokolba? – kérdezi, csak úgy.

„Hallottátok? A színész megölte magát!” – ezzel Pepel és Vasziljev zsíros kenyerükkel letelepednek a kerti asztalhoz. „Bizony jobb itt az élet, mint a menedékhelyen” – sóhajt nagyot Natasa, és hozzábújik a gazember Kosztiljovhoz. „Ejha, ennek a fele sem tréfa” – legyint lemondóan és irigyen Csongor, mert Tündéje ma nagyon elkésett a találkáról.

Közben Prospero az eget fürkészi: lesz-e vihar? Hiszen Ariel szelleme érezhetően ott kering a kert levegőjében…

A bejárat mellett valaki még mindig Godotra vár. „Csak várjon” – gondolja Wojczek. „Én bezzeg tudom, mi az, várni. Az élet után epedezni. Bármilyen rongyos legyen ez után. Vagy az előtt. Örökre”…

Ványa bácsi ballag oda az egyik padhoz. Itt szúr – mutat a szívére az öreg, és leül Goriot apóval sakkozni.

„Mond csak, kedvesem – sóhajt nagyot Lisbeth a padon – kicsoda, ki feljő a pusztából?”. No, erre nincs válasz – gondolja Kolhaas, de hallgat. Honnan is tudná az asszony, hogy egyszer van csak virágvasárnapja a magafajtának….

A zajos társaság nevetve-sírva elvonul. Hajnaltájt üresen marad a virágba borult cseresznyéskert.

De, ha ideér a rongyos ősz, Algernon sírjára virágot, mondjátok, halandóim, ki tesz?

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s