A cipész és a suszter

Tudom, hogy a két szónak egy a jelentése. És mégis…
A „cipész”-nek van egy úribb kicsengése. Mintha rá jobban felnéznének az emberek, mint arra, akire rámondják, hogy „suszter”. A cipész, viszont – legalábbis úgy tűnik – valódi szakember.
Mindkét kategóriából ismertem egy-egy embert. Mondhatnám nagyon jól. Az egyik Temesvárott lakott egy udvarban nagyszüleimmel, és úgy hívták, Pelcz úr. Ő volt a cipész. Kolozsvári szomszédunk, Hiricskó bácsi viszont suszter volt a javából. Mindketten rég az örök cipőkészítő műhelyekben varrják a lábbeliket. Gyermekkorom két felejthetetlen egyénisége volt Pelcz úr és Hiricskó bácsi. Fontos megjegyezni: sokatmondóan Pelczet mindenki urazta, míg Hiricskó mindannyiunk bácsija volt.
Pelcz úr a hatvanas évek végén, a hetvenesek elején működött, amolyan illegalitásba vonult úri cipészként. Illegalitásban, mert soha senkitől nem hallottam, hogy az államnak dolgozott volna, akár egy percet is. Reggelente kiült a verandára, elővette cipészszerszámait, és komor arccal, mint aki az utolsó szöget veri az amúgy is fájdalmas világ talpába, nekifogott dolgozni. Mi, gyermekek rettegtünk tőle. Ha valaki megzavarta munkájában, az első kezébe eső szerszámot dobta utána. Egy jól célzott kalapács nyomát máig őrzöm lábszáramon. Kliensei a város elit lakosaiból kerültek ki. Járt hozzá pártember, de a látszatot őrizni vágyó, régen lerongyolódott „nemesember” is.
Hiricskó bácsi éppen az ellentéte volt temesvári „kollégájának”. A környék kölykei imádták. Egy csomag cigarettáért akár két-három rongyosra focizott lábbelinket is megjavította. Hófehér haja volt, hófehér bajusza. Úgy nézett ki, mintha ő lett volna a megelevenedett Einstein. De a bajsza bal szára sárga volt a szája sarkából ki nem eső cigaretta füstjétől. Nem törődött a világ nagy fájdalmaival. Egyszerűségében boldog volt, mert boldoggá tudta tenni a legszegényebb emberek gyermekeit is. Egy folttal. Egy varrással.
Két ember, akik ugyanazt a mesterséget űzték. A halál szinte egyszerre kaszálta le őket. De a sírba nem a cipész és a suszter került. Nem az úr és a bácsi.
Csupán Pelcz Géza és Hiricskó János.

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s