Gondolatok az ünnepekre

Alig térül-fordul az emberfia, megint nyakán az ünnep. Hol torokszorítóan szép, hol fojtogatóan ronda. Hol ennivalóan édes, hol meg elvetnivalón ronda. „De gustibus non disputandum est” – mondta a latin. Est akkor mi van? – kérdi a magyar.
Olyan év volt, amibe majdnem belehaltunk. Mert ha nem is az éhhalál fenyegette lapunk egykori szerkesztőit – a magyar ember, Trianontól (vagy Mohácstól? Ez is „de gustibus” kérdése) még képes arra, hogy talpra essen, és ne törje össze csontjait -, ám a megjelenés szüneteltetése felért a Golgota megmászásával.
Nosza nekik, egységben az erő! – mondhatták ellenfeleink, akik egyetlen piros ceruzavonással évekre megszüntették támogatásunkat. És ugyebár mire gondoljunk a közelgő szeretet ünnepén? Mindezt tették szeretetből. Szerették volna, ha nem vagyunk…Csak hát a Főnix madárra hiába lövöldöztek. Az már más tál ünnepi vacsora, kiket és miért zavart jelenlétünk a média piacán.
Üsse kő, ezen is túl vagyunk. Inkább azon morfondírozzunk, hogy sírásóinkat most az zavarja, nekünk is vannak támogatóink. Az érdekvédelem hatásköre csupán bizonyos (önös) érdekek védelmében merül ki. Kissé el is kerekedtek a meghatóttságtól homályos szemek, hogy létezünk, írunk és beszélünk. Az is bántott, ha nem bántottunk. Puszta létünk szülte a veszélyérzetet. És puszta újraéledésünk ismét vészharangokat kongat „barátaink” muzikális fülében. Zámbó Jimmykként énekelték meg halálunkat, és hitetlen Tamásként fogadták feltámadásunkat.
Pedig semmi mást nem teszünk, mint a liberális egyhangúságot próbáljuk megtörni, más szempontokból figyelni és másfajta érveléssel magyarázni a dolgok menetét. Ünnepek táján adni szeretnénk tarsolyunk szerény, de becsületes kínálatából egy ünnepre valót. Nem vagyunk próféták, és a koronát sem tesszük föl saját fejünkre. Csupán dolgozni szeretnénk a köz, a polgári társadalom, olvasóink érdekébe. És, talán, örömére. Alternatívát kínálni azoknak, akik megunták már a húsz éve atyai módon fejüket simogató, az önelégültségébe betokosodott mindentudók jó tanácsait.
Száz szónak is egy a vége: legyen áldott az ünnep, és boldog az előttünk álló év.
Magunkat csak ennyit kívánunk: sok lapszámot, hasznos munkát, időtálló tevékenységet olvasóink örömére.

(2011)

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s