álomvég

És már hiába a lila álmok és a bor gőze sem elég
mert elindultam sehova és megérkezem majd soha
a halál torokszorító élményéből napot szeretnék venni
egy napot magamnak veled egyet az örökkévalóságból
de kezed már nem fogja kezem és azt sem tudom hova néz a szemed
nem mondod hogy vigyázzak magamra
csak a napok telnek és telnek és hasztalan az írás és a sírás
együtt bandukol a hiábavaló és a mihaszna a végtelen időbe
ő is megérkezik sehonnan a semmibe

kezünket tördelve megyünk majd neki az ősznek
hólabda lesz minden vágyunk miközben
várnak a hegyek a dombok friss vizével a patak
ahova őzek járnak és a múlt nyújt kezet
neked és nekem és te mégsem kérdezel álmomról
ami hiábavaló és mihaszna volt mint a lila meg a bor de a tengerről
még énekel a szél és a végtelen és sehonnai időben arról szól a dal
hogy szellő hozta lépteinket
vihar fújja el

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. F. Éva szerint:

    NAPOT.. napot nyújtok te neked és kék-fehér fénysugarat

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s