Hús a fagyasztóban

Hat golyót eresztettem a feleségembe. Esélye sem volt…
Ahogy hazaértem az irodából, szekírozni kezdett. Ezt tette harminc éven át, de most valahogy betelt a pohár, a pókháló elszakadt.
Kezdte megint: hol voltál, kivel, miért, mint egy rossz gramofon. Pedig mindössze egy órával értem később haza. A titkárnőm sietett, ha értik, amit mondok. De hát ehhez az asszonynak semmi köze nem volt már vagy tíz éve…
Aztán ott folytatta, hogy ne szürcsöljem a levest, ne jobb kézben tartsam a kést, minek sózom az ételt, és így tovább.
Hihetetlen nyugalmat éreztem. Még a számat is szép komótosan megtöröltem, mielőtt elővettem az éjjeliszekrényből a stukkert. Szinte rá sem néztem, amikor lőttem. Olyan biztos voltam a dolgomban, mint abban, hogy maradék életemet a napsütés ragyogja be nélküle.
Nagyjából egy hét után tűnt fel szomszédomnak, hogy az asszony sehol. A rohadék gyanakvó természet volt, engem kiváltképpen utált. Jöttek a zsaruk, kérdezősködtek, szimatoltak, kutatattak, persze semmit és senkit nem találtak.
Sosem fognak ráakadni a feleségemre, erre mérget veszek.
No, megyek vacsorázni, még maradt egy kis finom, fehér husika a fagyasztóban…

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s