BETEGNAPLÓ

 

 

CharlieCsaba1Öngyógyítás a világhálóról

Isten óvjon mindenkit a betegségtől! Mindazonáltal, ha már elromlott valamelyik alkatrész, érdemes nyitott szemmel járni a kórházakban, orvosokhoz, kezelésre és egyéb nem éppen felemelő, de hasznos tevékenységekre.
Kolozsvári létemre mindez idáig azt sem tudtam, melyik klinika hol található. De kettőt-hármat nagyon hamar megtanultam, kitapasztaltam. Orvosok keze közé sem kerültem gyakran, így aztán elmondhatom, olyan vagyok, mint az újszülött: számomra minden új, minden friss tapasztalat, ami a gyógyítás folyamatát illeti…
Hiszek egyelőre a tudomány gyógyító erejében. Sőt, abban is, hogy bajomra van megoldás. Semmi közöm a doktori tudományokhoz, ezért hiszem azt, hogy a gyógyítás annak a feladata, aki ezt tanulta, tapasztalta, tán még hivatást is érez iránta. Mindenki maradjon a kaptafájánál – vallom, és tegye azt, amihez ért, amire felkészült, amihez tehetsége van. Így hát feltétel nélkül hallgatok az orvos szavára – na de éppen itt következik az, ami igencsak erős hiányérzetet vált ki olykor belőlem.
Kezelésem alatt nem panaszkodhatom, hogy nem vettek emberszámba a dokik, ahol csak megfordultam. (Hogy néha úgy tűnik, kevesebbet foglakoznak velem, mint mással – Istenem! Minden beteg így gondolja a maga aprócska önző lelkében). Találkoztam ugyan egy-két pökhendi, arrogáns rezidenssel, de elnézve, hogy egész nap több mázsa aktát tologatnak ide-oda orvoslás helyett, akár még megértő is vagyok velük szembe.
Több napos kezelés után az embert kibocsátják a kórházból. Kezedbe nyomják az elbocsátó levelet, ha nem felejtik el, a vizsgálatok eredményeit is, és megmondják, mikor jelentkezz ismét. A furcsaság itt kezdődik: senki, de senki nem mondja meg, ameddig nem vagy beutalva, mit egyél, mit igyál, mit szedj és mit nem. Hogyan vigyázz az állapotodra, mennyit járj, mennyit ülj, mennyit feküdj, mi jó az amúgy is megviselt szervezetnek és mi nem.
Természetesen a tapasztalatcsere erre nézve már a kórteremben elkezdődik. A veterán betegek mindent tudnak, népi gyógyászattal a legmodernebb orvosi megoldásokig mindent ismernek. Mindenkinek van jó tanácsa, segítőkészségben nincs hiány. Aki ugyanis huzamosabb ideig beteg, az már orvosabb az orvosnál is. Hogy aztán egyénenként mennyire válnak be ezek a módszerek – hát csak bízni és imádkozni lehet.
Ám ne feledjük, az internet korszakában élünk, amikor nincsenek már titkok, minden ott található a világhálón. Ha kicsit odafigyelsz az ott keringő tanácsokra, és összeszeded a tudományodat, akár meg is műtheted magad. No, de nem kell ilyen messzire menni. Minden betegségnek ott van az ellenszere, legalább száz csodagyógyszerről olvastam csak a saját bajomra – az emberek mégis úgy hullnak, mint a harctéren. És ha már az orvos nem ad tanácsot, természetesen az ember hajlamos minden reményre feljogosító beírást készpénznek venni – még ha lelke mélyén tudja is, hogy nagy részük annyi a bajára, mint egy pohár víz.
Vigasztalásként, nem volt ez másként nagymamáink idejében sem: mindössze akkor a világháló szerepét a hajlott korú szomszéd nénike töltötte be…

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s