Rövid de emlékezetes Fradista „karrierem”

CIMG0051

Voltam én Fradi drukker is, bizony. Amikor még a pöttyöst Nyilasi és Ebedli varázsolta a középpályán, Bálint László és Rab Tibi állt falat az ellenfél előtt, és Pusztai László kergette őrületbe a védőket. A magyar labdarúgásban akkoriban felcsillant a remény, hogy olyan gárda áll össze, ami legalább enyhíti a berni döntő fájdalmát – amit azóta sem hevertünk ki, ugye. Ma is zokog a magyar, ha ’954-re gondol, Mohács neki viccnek tűnik a három-kettő mellett.
A Ferencvároshoz nem sok közöm volt, míg Temesvárott, a hetvenes évek egyik gyönyörű nyári napján, nagyapámékhoz be nem állított egyik legrégibb és legjobb barátja, az idősebbik Kesjár János, a magyarországi és európai motoros versenyek élő legendája. Az ismeretség onnan eredt, hogy az első világháborúban János bevonult vörös katonának, emiatt később bujkálnia kellett, végül Temesváron kötött ki. Itt kezdett motorozni, versenyezni, és mivel nagyapám is több sportot (kerékpár, ökölvívás, torna) űzött, nem csoda, hogy útjaik keresztezték egymást. Kesjár végül visszament Budapestre, előbb versenyezni, majd vissza is telepedett. Nagyapámék követték őket, valamikor a második világháború kezdete körül már együtt birtokoltak egy jól menő címfestő és autófényező műhelyt Pesten, talán a Ferenciek-tere környékén. Aztán nagyapát elvitték katonának, majd egy ukrajnai lágerben kötött ki, mire hazajött, nagymama pár éves apámmal visszaköltözött Temesvárra. Azt a napot még sokáig átkozta a család…

*
Azon az emlékezetes nyáron Kesjár az unokájával, nagyszüleim keresztfiával, Csabával érkezett. És egy fényképpel, amely a Fradi bajnokcsapatát ábrázolta, a hátán az összes játékos saját kezű aláírásával.
Meg voltam vásárolva…
Ugyanis akkoriban éppen autogram-vadász periódusomat éltem. Mivel sokat járogattunk – elsősorban nagyapámmal – focimeccsekre, boldog-boldogtalan focista aláírását beszereztem. Egyik nyáron valami dél-amerikai csapat is érkezett barátságos meccsre a Bega-partra, soha senki élő ember azelőtt és azután sem hallott róluk – de aláírásaikat büszkén mutogattam mindenkinek, aki hajlandó volt megnézni. Mintha Pelé keze írását őriztem volna – pedig a csodacsatárra mindössze annyiban hasonlítottak, hogy szintén egy fejük és két lábuk volt. Csak távolról sem olyanok, mint a Fekete Gyöngynek.
Kesjár Csabával egy évben születtünk, akkortájt 13-14 évesek lehettünk. A sport szeretet hamar összeboronált minket, életemben annyit nem úsztam, mint azon a nyáron Csabával a Begában és Temesvár strandjain. Ő már túl volt egy négyéves vízilabdás karrieren, én pedig, máig ismeretlen okokból meg voltam győződve, hogy egy Johnny Weissmüller, de legalább – és itt látszik a legjobban a korai elmebaj – egy Kornelia Ender, az NDK olimpiai úszóbajnoknője veszett el bennem. (Azért nemi identitásom sosem volt kérdéses, de valamiért imponált, ahogyan ez a nő úszott). Férfiasan bevallom: a kicsi Kesjár mindenféle sportban jobb volt, mint én, kivéve a fára mászást és a kerítésen való üldögélést, melyekhez még Kolozsvárról kiválóan értettem.
Az öreg Kesjár valamiért elhatározta, hogy unokája mellett engem is megnevel a Temesváron töltött közös vakációnk alatt. Nagyhangú, jó pofa de igen szigorú ember volt. A „nevelés” általában az asztal mellett zajlott, ha valamihez nem úgy nyúltunk, mint az a nagykönyvbe meg van írva, hatalmasakat csapott a kezünkre egy fakanállal. Ettől persze senki nem tanul meg enni, de a fájdalom tűrésének elsajátítására hasznos leckék voltak ezek. Ugyanis egy mukkot nem volt szabad szólni, ha felszisszentünk, duplán kaptunk kézfejünkre.
Csaba hamarosan átnyergelt a motoros sportokra – ezt hozta meg számára a dicsőséget, és ez okozta a vesztét is. Előbb gokartozott, majd autóversenyzői igazolványt szerzett, többszörös magyar bajnok lett. A szakemberek tervei szerint ő lett volna az első Formula–1 kategóriában versenyző magyar. Ő volt az első magyar, aki Formula–1-es autót vezetett. A nürnbergi Norisringen szenvedett halálos balesetet 1988-ban, vélhetően elfolyt az autójából a fékfolyadék, és így már nem tudta megállítani a több mint 200 km/órával haladó autót. Mindössze 26 évet élt…(Egyik barátja később így emlékezett rá: „Csaba felnőtt korára igazi férfiszépség lett, tökéletes testalkat, topmodell elegancia, barna bőr, és a gomba alól is világító zöld szemek. Mégsem ez volt a vonzerejének a titka, hanem a mosolya, a megnyerő egyénisége.” Valami ilyesmi maradt meg róla bennem is ennyi idő elteltével).

Kesjár Csaba kesjar_csaba

*
Ami a Fradit illeti: akkortájt, 1975-ben játszotta Dalnoki Jenő mester csapata Bázelben a Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK) döntőjét a kijevi Dinamó ellen. Bár a mérkőzést elveszették 3-0 arányba, a Fradi negyven éve még csak meg sem közelítette azt az eredményt. Nyilasiékban még volt mit szeretni, ha tudásuk nem is ért fel Puskásékhoz, de legalább a szívük még a helyén volt.
A Fradi helyett később már csak Moldova György Ferencvárosi koktélja tudott szórakoztatni, a stadion hangulatát átvette a 8888-as italbolt, ahol H. Kovács Géza Ferencváros-szurkoló (aki „lendületesen és színesen tudott hazudni, ezért is ragadt neve elé a H. betű”) sztorizott a tisztelt és idült törzsvendégeknek…

Fradi 1975  Fradi-1975

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Rövid de emlékezetes Fradista „karrierem” bejegyzéshez

  1. Vincze László szerint:

    Csak a pontosság kedvéért: Kornelia Ender az NDK úszóbajnoknője volt, az az 1975-ös Dinamó pedig nem moszkvai, hanem kijevi.
    Kesjár Csaba emlékére egyébként Delhusa Gjon írt dalt Gyertyák a síron címmel. S ha már Ferencvárosi koktél, az a bizonyos Steinitz-Jascsák-Podhola fedezetsor se volt semmi…
    Hajrá Fradi, és főleg hajrá Csaba!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s