BETEGNAPLÓ 4

crop

Példaképek

A betegségek leküzdése egyebek mellet a kitartásról, az akaraterőről, a hitről is szól. A sportolók között könnyűszerrel talál az ember példaképeket, akik eredményeikkel, munkájukkal nőttek a többiek fölé. Mások súlyos betegségeket küzdöttek le, és gyógyulásuk után is kiváló eredményeket értek el.
És van egy különleges kategória is: ők azok, akik nem sok tehetséget mutatnak sportágukban, de akaraterejükkel, a sport iránti szeretetükkel minden akadályt legyőznek.

Az egyik közülük az Egyenlítői Guineából származó Eric Moussambani, becenevén Eric, az angolna, aki 2000-ben, a Sydney-i olimpián 100 méteren majdnem a vízbe fulladt, de végül teljesítette a távot, ezzel minden idők legrosszabb úszójaként vonult be az olimpiák történetébe.
Moussambani az olimpia előtt soha nem látott 50 méter hosszú olimpiai méretű medencét, úszni egy nyamvadt tóban tanult meg, ott is gyakorolt, de 40 méternél messzebb soha nem merészkedett. Nem csoda, hogy az olimpián néha az volt a néző érzése, hogy a cél helyett visszafele halad, és szemmel látható volt, hogy a táv vége felé már az életéért úszott. „Szeretném átölelni és megcsókolni a közönség minden tagját, akik buzdításukkal behúztak a célba” – jegyezte meg akkor. A szurkolók ekkor nevezték el kedvesen „angolnának”, bár Ericnek nem sok köze volt sem a vízhez, sem az úszáshoz…
Kitartásának köszönhetően Eric, az angolna ma már egy percen belül teljesíti a száz méteres távot, és feltett szándéka, hogy még egy olimpián részt vegyen.

Egy másik hős az 1988-ban, a calgary-i játékokon feltűnt brit síugró, Michael Edwards, alias Eddie, a sas. Szokatlan népszerűségét annak köszönhette, hogy minden versenyen simán utolsó lett, annyira rövideket és gyengéket ugrott. Akik látták ugrani, és a sánc alatt lepottyanni, azonnal el is nevezték „sas”-nak.
Eddie átlagban 10-15 kilóval nyomott többet vetélytársainál, arról már nem is beszélve, hogy rövidlátó volt, így minden alkalommal szemüvegben ugrott, ami rendre bepárásodott. A derék britnek tehát általában halvány fogalma sem volt, hová ugrik, és hol ér földet.
A sas szárnyalásait akár centiméterekben is meg lehetett mérni, de a küzdelmet ő sem adta fel soha! Mindig egyedül gyakorolt: az elrugaszkodásra elmondása szerint sokat készült, otthon a szekrényről ugrott az ágyára a székek felett. A róla írt „Repülj, Eddie repülj!” című nóta a slágerlisták élmezőnyét ostromolta.
Michael Edwards, a sas, manapság az ötvenes éveit tapossa. Miután egy fél életet ledolgozott kőművesként, elvégezte a jogot, jelenleg motivációs előadóként dolgozik. Amivel szintén kitartásáról, akaraterejéről tesz tanúbizonyságot. És még mindig ugyanolyan fura szerzet, mint Kanadában: „Mivel közben szemműtétem volt, most látom, merre haladok, így nem biztos, hogy felmennék az ugrósáncra lesiklani”.
Az említett úriembereknek nem sok közük volt sportágukhoz, időben, pénzben kifejezhető eredményeket sosem értek el. Titkuk az volt, hogy szerették, amit csinálnak, imádták a sportot és általában az életet. Sosem adták fel álmaikat, és ettől lettek többek embertársaiknál…Azok számára, akiknek küzdeniük kell – legyen az akár betegség is –, a “sas” és az “angolna” méltó példaképek lehetnek.

ericEric, az angolna – az életéért úszik

eddieEddie, a sas – fogalma sem volt, hol landol

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s