BETEGNAPLÓ 7

webcam-toy-fenykep1

Atommeghajtás

Amióta teljesen kedvfüggően és abszolút következetlenül írogatom betegnaplós bejegyzéseimet, rengeteg visszajelzés érkezett portámra. Rá kellett döbbenjek, mennyi ember – közelebbi, távolabbi ismerősöm, rokonom – küszködik hasonló gondokkal, bajokkal, csak valamilyen oknál fogva nem beszél róla. Van egy olyan érzésem, hogy sokan manapság is szégyenként élik meg a betegséget, fájdalmukat, esetleges örömüket a gyógyulás felett befele fordulva élik meg, legtöbb esetben még a család sincs tisztában, mi folyik lelkükben, testükben. Talán úgy érzik, úgysem érdekli senkit az, hogy ők miken mennek keresztül. Pedig minden betegség elleni harcban – ahogyan mindennemű harcban – ott rejtőzik valamilyen tanuláság a másik szenvedő számára.

Czeiczel Endre genetikust is elment. A kiváló tudós egy ideje gyakorlatilag a nagyközönség előtt élte meg tragédiáját, küzdelmét a leukémia ellen. Alávetette magát minden, a gyógyulás érdekébe véghezvitt orvosi kínzásnak – kemoterápia, sugárkezelés, amiből látszik, hogy ő sem igen hitt a modern kori kuruzslóknak (például vízivás vödörszámra…). Józanul és a gyógyulásban vetett hittel járta végig a poklot. 81 éves, idős szervezete azonban végül feladta a harcot. Lapunk, az Erdélyi Napló is közölt vele kiváló interjút Dénes Ida kolléganőm jóvoltából. (A cikk emitt: http://www.erdelyinaplo.ro/interju/sorsunkert-ne-a-genjeinket-okoljuk). „Én ezt érzem a legfontosabb genetikai tanulságnak: a sorsunk a kezünkben van. A gének csak a lehetőségbirodalmat határozzák meg, nem a végzeteink.” – mondta alig két esztendővel ezelőtt a doktor.

Bizony, sorsunk a kezünkben van. Ismételni tudom csak: amíg az orvostudomány úgy látja, van egy esély legyőzni ezt a ráknak nevezett rohadékot, nem hagyom abba a kezelést. Mondták, a kemotól majd kikészülök. Túléltem. Megviselt, de jobban bírtam, mint bárki (beleértve magamat is) gondolta volna. A sugárkezelés kikészít, mondják. Vagy én őt – mondom. „Belőtték” a helyet, ahova a sugarakat kapom. Nincs gond, ha besugaraznak rendesen, legalább elmondhatom, hogy atommeghajtású kerékpárral járok. És nyugodtan nyaralhatok majd Csernobilban. Isten segedelmével: előre. Szembe a hullámokkal. Pardon, sugarakkal….

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

10 hozzászólás a(z) BETEGNAPLÓ 7 bejegyzéshez

  1. Boglarka Kicsi szerint:

    Rettenetes ez a szamitogep.Ijeszto.Most mar mas bongeszot is inditott(unk).Mire elolvasom,es meggondolom,mit kene irni,hatszor kiakad,rendszerint en is.Ez azert (is) van,mint mondtam,szegenyt keveset hasznaltam,kenyszerleszallas kovetkezteben neha zenet hallgatok,mint verbeli egeszsegugyi,reflexszeruen “hozza akarok szolni”s akkor nem mukodik,katasztrofalis.Ez a kulonbseg ,koztunk,en eddig nem irtam,mert a poliklinikan toltottem minden egyes napomat,3 oraig,utana itthon tovabb.(mellekesen van csaladom is).Meg az is eszembe jutott,ez egy teljesen mas betegnaplo,ami az enyem,leven nem sok koze az eredetihez.Viszont irni tudni kell! olvasni is,enyhen hajlamom van,ez nem vitas.Ami annyit jelent,erzekelem,ami atlag folotti,mit csinaljon az ember,ha mar ennyire hulye,akarom mondani,ennyire okos,hogy belebetegedik?Visszaterve a genekre,es a hajlamokra,igen,minden unokatestverem,nagynenem,nagybatyam,orvos,matektanar,iskolaigazgato,mernok,kozgazdasz,kiveve engem,de nem gond.Most mar nem erdekel,teljesen mas dolgok kerultek eloterbe,amik foglalkoztatnak.Szoval,ha nem veszi rosszneven,nagyon szepen ir.Nekem nagyon tetszik,ugy latom,masoknak is.Igen,tulajdonkeppen ezt akartam mondani.Nagyon szepen ir.(ez teny)

  2. Kulcsár Gabriella szerint:

    Kedves Csaba!
    Azt tartják, hogy a betegségek legyőzésében a beteg akaratának is nagy ereje van! Irásaiból itélve- hála Istennek-, Csaba meg akar gyógyulni!!!! ..én hiszem, hogy meg is fog! Kitartást!

  3. Dobos Piroska szerint:

    Kedves Csaba!
    Eddig nem szóltam hozzá, valahogy nem tudtam mit, csak olvasgatom az írásaid, s inkább csak csendben tudomásul vettem, hogy nem könnyű neked.
    Bejegyzésed első feléhez fűznék egy szerény kis megjegyzést:
    Kétféle ember van. Van aki mások együttérzéséből merít erőt a továbblépéshez, van aki inkább elhallgatja baját, és amíg lehet élvezi a “normalitást”. Mindkettőt meg tudom érteni. Teljesen rendben van, az is, ha mások figyelme segít a pozitív dolgokra koncentrálni. És az is rendben van, ha valaki elrejtőzik, hogy mások figyelme ne emlékeztesse egyfolytában a rosszra.
    Csaba, figyelek rád!

  4. Benkő Levente szerint:

    Csaba, nagyon erősen ölellek, hátha adok egy kis erőt!

  5. Barta László szerint:

    Csak pozitív,jóravaló energiát küldök a messzi távolból ( gondolati határok nélkül) és hitet önmagadban! És írva vagyon valahol (egy nagyon régi történelmi leírásban),hogy a kalandozó magyarok “noboszdmeg előre!” csatakiálltással rontottak az ellenfélre.Így hát, Csaba vitéz,csak ELŐRE!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s