Csak a könny

Sokáig készültem, hogy egyszer majd… Hogy elmondom. Leírom. Neked. Hozzád.
Mert helyed kivételes volt. Aztán mégsem…
Halogattam, hogy majd, hisz ráérünk, van idő és van értelem. És az idő eltelt, és én nem tudtam megtenni, se leírni, és az idő szaladt előre. És nem tudtam elmenni még egyszer a tóhoz, ahol egykoron együtt…És nem tudtam felmenni a dombra sem többet, és a folyó mellett sem álltam meg soha már, sem ott a templomnál, és a régi háznál sem. És a havon sem felejtettem többé lépteimet, sem a homokon jeleket. Mert nélküled minek?
Csak legalább az a fránya írás megszületett volna…Mert elmondtam volna, hogy…Mit is? Szebbet akartam, mint bármikor és bárki másnak, csöndeset de erőst, mint a most rám zuhanó fájdalom, szépet, mint emléked, nemest, mit életed.
Készültem rá. Ahogyan a szellő készül útra kélni, mint a vihar, mikor kész lecsapni. Ahogyan egy szó akar felröppenni, a gondolat elmenekülni.
A halál. Ő bezzeg nem halogatta. Megoldotta.
Bevégeztetett, mielőtt…
Most már csak a könny.

(2015. október)

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Boglarka Kicsi szerint:

    mert ismeteljuk azt,ami vilagos,esszeru es logikus(sajnos)Kimaradt miert is ismeteljuk azt…roppant bonyolult

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s