A főelvtárs halotti maszkja

szobor0036Búza Barna és szobra Sarkadon

Nem hiszem, hogy Erdélyben sokaknak mondana valamit az a név, hogy Búza Barna. Pedig a szekértők szerint ő volt a 20. század Magyarországának egyik legkiválóbb érem- és szobrászművésze. (Budapesten, a Kálvin téren valószínűleg sokan elmentek a monumentális, két és fél méter magas Kálvin-szobra előtt. Egy másik érdekesség: 1943-ban, a Kolozsvár Művészeti Hetek kiállításán, az országos fafaragó versenyen Szent Tadeus szobrát I. díjjal tüntették ki. De Gobbi Hilda síremléke is a Farkasréti temetőben az ő alkotása). 2000-ben volt szerencsém személyesen is megismerkedni a művésszel, amikor Szent István királyunkat ábrázoló mellszobrát avatták. Később Budapesten találkoztunk több alkalommal is, ilyen-olyan rendezvények, ünnepségek keretében, és az a megtiszteltetés is ért, hogy életútinterjút készíthettem az akkor már kilenc évtizedet megélt, de szellemi frissességében, humorában, kedvességében, a művészet iránti alázatában utolérhetetlen – mi több, kilencven éves kora után is kaszálni járó – nagyszerű művésszel és kiváló emberrel. Három hónappal 100. születésnapja előtt hunyt el 2010. októberében. Halálig dolgozott.
A következő történetet egyik találkozásunkkor mesélte, mintegy érzékeltetve, hogy lehetett bármilyen híres és nagyszerű művész az ember, olyan, akit még a pápa is fogadott és kitüntetett, sorsa a kommunista diktatúrában akár egy ártatlannak tűnő megjegyzésen is múlhatott. Emlékezetből idézem Búza Barna szavait:
„A hatvanas évek végén járhattunk, amikor valamilyen ünnepség alkalmából egy helyiségbe sodródtunk Aczél Györggyel. Kádár Jánossal ápolt baráti viszonya sokkal nagyobb hatalmat adott neki, mint amivel tisztségéből kifolyólag rendelkezhetett volna. Röviden: ő volt a kommunista atyaúristen a kultúrában. Vallásos jellegű munkáim miatt ki nem állhatott, és a „szimpátia” kölcsönös volt. Baráti beszélgetésben vettem részt, amikor valaki a társaságból megkérdezte: Mester, milyen művet szeretne elkészíteni a közeljövőben? Mondom, remélem alkalmam adódik mihamarabb megcsinálni Aczél elvtárs halotti maszkját. Láttam, tágra nyílt szemekkel, ijedten néznek rám a többiek. Jobban mondva nem is rám, hanem a hátam mögé. Ott állt vérvörös arccal Aczél, köpni-nyelni nem tudott attól, amit hallott. A dolognak az lett a következménye, hogy jó néhány évig megrendelést alig kaptam, egyéni kiállításról pedig szó sem lehetett. Csak hát akkoriban már többen ismertek engem külföldön, mint az elvtársat, így hamarosan egyenesbe jöttek a dolgok. Másképp ki tudja milyen mellékvágányon vegetáltam volna a rendszerváltásig…”
Aczél elvtárs nevét legjobb esetben is a feledés bölcs homálya borítja, Búza Barna alkotásai viszont az örökkévalóságnak szólnak

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) A főelvtárs halotti maszkja bejegyzéshez

  1. Hollandus Erzsebet szerint:

    Naanoo Csabaat jobb-szeretem, mint Nanocsot.De Ilyen nagykaliberu dologrol fogalmam sem volt.( Elnezest a “telegrafikus lejegyzesert: az unokak elszereztek tolem a szep magyar iras keszletet s billenyuzetet).Azt szeretnem, ha kozvetlenebben kapnank meg az ” arckep”=ben

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s