A filozófián túl

kerek

Egy (ál)botrány margójára

A két világháború között, amikor nagyapám elvette élete szerelmét, slussz und passz – ahogyan svábosan mondták – kijelentette, márpedig ameddig ő él és mozog, egészséges és dolgozni képes, addig felesége nem fog a munkában belegörnyedni. Gyereket fog szülni, nevelni fogja, esetleg rá is gondol majd egy tál meleg étellel. A többit majd ő…Fogadalmát betartotta jó fél évszázadon át. Vita ezen soha nem volt. Nagymama a lehető legnagyobb odaadással és szeretettettel nevelte egy szem fiát, férjének pedig soha semmi nem hiányzott, amit egy feleség nyújtani képes. És senki sem háborodott fel, hogy a Böske fiát babusgatja, hogy meleg levessel várja férjét, hogy este az ágyat megveti. És még az sem mondható, hogy a munka által adott jogból nagyapámé lett volna az utolsó szó. Ó, nagyon is nem. De a régi békeidőben mintha toleránsabbak lettek volna az emberek, nem csináltak maguknak ál-problémákat mások véleményéből, életfelfogásából. Éltek, dolgoztak, szerettek – és nem pofáztak bele egymás életébe.
Nagyapám nem gondolkodott olyan fogalmakban, hogy ilyen meg olyan „liberalizmus”, amolyan nemzeti érzelem, demokrácia vagy egyéb „krácia” és „izmus”. Nagyapám imádta a családját, becsülte a feleségét, bizonyos mértékben kényeztette az asszonyt és a fiát, és minden hőbörgés és mellveregetés nélkül szolgálta nemzetét. Magyar katonaként harcolt, magyar katonaként szenvedett orosz fogságban. A háború után mindenüket elvették, nagyapa tovább dolgozott látástól vakulásig, nagymama pedig tovább nevelte egy szem fiát. Becsülettel. Ahogyan annak idején őt és testvérét szülei. Ahogyan engem később szüleim.
Nagyapám nem engedte dolgozni az asszonyát. Ennek semmiféle filozófiát nem tulajdonított – sem ő, sem a környezete. De hetven évesen is megfogták egymás kezét, és mérhetetlen szeretettel néztek egymás szemébe. És nagymama büszke volt, hogy a maga módján szolgálhatta családját, becsülettel felnevelte fiát és részben unokáját, és nagyapa sosem kérkedett azzal, hogy évtizedeken át – ahogyan annak idején megfogadta: amíg élt és mozgott – családjáért munkálkodott.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. vFarkas Tibor szerint:

    Nagyszerű írás, példamutató életfelfogás a közelmúltból.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s