Elmúlás és élet

BETEGNAPLÓ 11

 

Saját fénykép 1

Új év, új remények. Vagy a régiek ébren tartása? Inkább az utóbbi. Kezdet egy van. Születésünk. Aztán terveinket, elhatározásainkat örökön örökké magunk előtt görgetjük az úton. Akár Sziszifusznak a súlyos kő, megsziklásodott vágyaink, álmaink olykor visszagurulnak az élet meredek lejtőjéről, hogy aztán a hegy lábától ismét kezdjük a kínlódást fölfelé.

Újévkor az ember nem tesz mást, mint átmenti ezeket egyik évből a másikba. Jó esetben eljut egyről a kettőre – de a végtelent sosem tapasztalja meg.
Azt mondják, ami nekem van, „halálos betegség”.
Mégsem foglalkozom a halállal.
Tizenévesen, valamilyen máig titokzatos okból arra gondoltam, nem érem meg a húszat. Aztán úgy tűnt, a harmincat. A negyvenet. Ezután már egyre kevesebbet foglalkoztatott az elmúlás gondolata. Talán révbe értem. Talán megértettem, mi a dolgom. Vagy, talán csak bölcsebb lettem.
Nehéz volt a kereken 35 – napi – sugárkezelés, ami alig egy hónapja ért véget. Én is éreztem úgy (nagyjából a 25. alkalomnál), akárcsak sok sorstársam, hogy feladom. Minek szenvedni, minek kínozni magamat, hiszen senki sem garantálja száz százalékban a gyógyulást. Isten és a környezetem (talán kicsit magam is) erőt adott, hogy folytassam. Mert olyan ez, mint a lottó: ha nem játszol, esélyed sincs, hogy nyerj.
Folytatom a „játékot”. Már a felháborodás is múlandóban, amikor minden nap elolvasom, hogy feltalálták a rák „ellenszerét”. Hogy gyógyítható retekkel, répával, mogyoróval. Kezdek beletörődni, hogy filléres gyógymódja létezik a betegségnék, közben milliomosok halnak bele. Már sejtem, mi igaz és mi nem. Mi hasznos és mi elvetendő. Mi segít és mi taglóz le. Egy év alatt kitapasztaltam az utat. Ha tévedek, elnézést kérek.
A halál nem foglalkoztat. Az élet egyre jobban…

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Elmúlás és élet bejegyzéshez

  1. Boglarka Kicsi szerint:

    Na,igen.Elegge furcsa eset vagyok en is,de nem remenytelen.Visszafele,18 eves koromban akartam meghalni,azota egyre jobban “fejlodok”mint,a pupos gyermek.Eppen ezert,teljesen forditva elek meg bizonyos dolgokat,de ez is tenyszeruen adodott,elfogadni a kezelest,hogy nem erzem jol magam tole,az elejen,hogy mindenki ferde szemmel nez ram,ezekhez gyorsan,nagyon gyorsan felnottem.Azt mondtak,betegseg kimenetele jo,persze,ha nem jon kozbe egyeb.Es egyutt kell elni vele,stb,stb.Es elvegeztem(orvosi engedellyel)a haromeves egeszsegugyi tehnikumot,ugyanigy,dolgoztam 19 evet a szakmaban.Most mar annyi tapasztalatot szereztem,dolgozatot tudnek irni belole.Ami a legfontosabb,megtanulni,mi az en felelossegem,mi az,amihez ne szoljak hozza,mert mas lapra tartozik.Az esztendo,az sajnos,olyan volt(megint “tiszta veletlenul”)kb 17 temetes ami reszben erintett.Most nagymamat kell gondozni.Hat persze,hogy folytatodik a harc,a kuzdelem,ebben az evben is.Amig tudunk,amig lehet,amig engedik…

  2. bogi2016 szerint:

    kedves Nano Csaba.azt hiszem,valahol,tudatalatt lopakodott a szivembe.Es persze,az iras,a volt osztalyfonok,magyar irodalom,O is ugyanezt tette,sok =sok diakkal,csak en nem tudtam,mikor odakerultem,mi van ezekkel?Szeretik a tanart??A kicsengetesi kartyankon ez van:”Ne torodj az ostobasaggal,ne tarts a hienakkal,es ha nem vagy az,aki voltal,ne szegyelld,honnan indultal”eljon minden ido,soha ne felj(ezt nem irta)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s