Megtűrve, de elfogadva nem

CharlieCsaba1

Manapság, amikor — kis túlzással — a migráció újra világjelenséggé vált, amikor nagyon sokan új hazát választanak maguknak, egyre többet hallhatunk, olvashatunk a toleranciáról. A Nyugat országaiban nem kis gondot okoz a bevándorlók befogadása, és főleg elfogadása.
Gion Nándor írta: „el kell menni onnan, ahol a rossz dolgok történnek”. Ezt teszi a Castro által halálra ideologizált kubai, a saját földjéről elüldözött albán, az elkeseredett román, magyar stb. Ilyen vagy olyan módon mindenkinek megvan a maga fellebbezhetetlen igazsága arra, hogy elhagyja szülőföldjét, legyen az gazdasági, politikai, vagy egyéb ok. Minden ember szabad — áll a világ országainak alkotmányaiban. De: „Az ember szabadon született és mégis mindenütt láncon van” — vélekedett Jean-Jacques Rousseau még a XVIII. század közepén. Mindenki oda vágyik, ahol ezeket a láncokat könnyebb levetni, vagy kevésbé szorosak. Azzal már kevesebben számolnak, hogy bárhova mennek, a legjobb esetben is megtűrt, tolerált személyek lesznek. Vannak a világon olyan országok, társadalmak, amelyek ilyen szempontból toleránsabbak másoknál. De a kubai nem vedlik át egyik napról a másikra amerikaivá, a román svéddé, vagy az erdélyi magyar magyarországivá. A török vagy szerb munkásokat a németek mindig idegenekként fogják kezelni. Ha a németek nem szeretik a törököket, úgy a törökök sem igen tűrik a kurdokat. A hazátlan kurd nemzet pedig kivan a fél világra, mert senki sem segíti őket.
Nekünk, romániai magyaroknak, nem kell a szomszédba mennünk, hogy saját bőrünkön tapasztaljuk a toleranciát. Vagy az intolarenciát. A tolerant szó annyit jelent: megtűr. Számtalanszor hallhatjuk román politikusok szájából, hogy mennyire toleránsok a kisebbségekkel szemben. A lehető legnagyobb abszurdum, hogy valakit meg kell tűrni másoknak saját hazájában. Kimondják világosan: emberek ne ugráljatok, mi megtűrünk benneteket, de egyenlő félként kezelni nem fogunk soha. Ezt bizonyítja a mindenkori hatalom hozzáállása a kisebbségek gondjaihoz. Nem kell magyarázni, hogy az elmúlt tizenegy évben mi mindent NEM kaptunk meg. Esetenként vissza.
Előttem van a Metro Media Transilvania Közvéleménykutató Intézet egyik idei felmérése. Kérdés: a következő nemzetiségű személyek közül, kit nem szeretne szomszédjának? A válaszok igen relevánsak és elgondolkoztatók: a románok 33%-a magyarokat, 66%-a cigányokat, 31% pedig zsidókat nem szeretne környezetében látni. A másság súlyos meg nem értését jelzik a következő adatok is: 62 százalék viszolyog az AIDS betegektől, 80% az alkoholfüggőktől.
Egyelőre megtűrt, de nem elfogadott nemzet vagyunk saját hazánkban. És a dolgok alakulása azt mutatja, még sokáig ebben az állapotban fogunk vajúdni.
2000.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s