Pákey Lajos, a városépítő

Európa-szerte közismert, hogy az 1902. október 12-én Kolozsvár Főterén felavatott Mátyás-szoborcsoport Fadrusz János szobrászművész alkotása, de azt már kevesebben tudják, hogy a talapzat Pákey Lajos, a kincses város egykori főépítészének munkája. Ha csak ezt az egyet tervezi, neve akkor is fennmarad a város nagyjai között – munkája elismeréseként Ferenc József Lovagrend Keresztje kitüntetést kapott -, ám alig van Kolozsvárnak olyan jelentős épülete, melyhez ne lenne köze.

Manapság, amikor a betelepített románság egyre inkább magának követeli Kolozsvárt és – teljesen alaptalanul – annak épített örökségét is, érdemes egy pillantást vetni annak az embernek az életére és munkásságára, aki gyakorlatilag kialakította a város arculatát. Kelemen Lajos a következő szavakkal méltatta 1921-ben az építész életművét az Unitárius Közlönyben megjelent nekrológban: „Pákey Lajos a 19. század végén és a 20. század elején csaknem fél évszázadig egyedüli klasszikus képzettségű és a klasszikus stílusirányt képviselő építőművésze volt Kolozsvárnak – sőt a magyarok közül egész Erdélynek is”.

Korán kibontakozó tehetség

Pákey Lajos Kolozsváron született 1853. március elsején egy Székelyföldről elszármazott unitárius családban, melynek történetét Szeőkeffalvi Szent-Miklósy László, Kis-Küküllő vármegye Trianon előtti utolsó főjegyzője, a Magyar Családtörténeti Szemle 1943. évfolyamában megjelent tanulmányában 1670-ig vezeti vissza.
Elemi és középiskolai tanulmányait a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte. Nevelője és tanára Dersy János volt, aki igen korán felismerte Pákey művészi tehetségét, a későbbi építész szüleihez intézett levelében meg is írta, hogy a fiú „egész nap építőkockáival játszik, gyönyörű kastélyokat és várakat rak össze, úgy látszik, tehetsége van az építészethez”. Otthon Sárdi István festőművészt tanította rajzolni a gyereket, tehetsége szerencsére nem kallódott el: érettségi vizsgája után, 1872-ben a budapesti Magyar Királyi József Műegyetem hallgatója lett, egy évvel később pedig tanulmányait a müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatta. Az itt szerzett oklevelét 1877-ben honosította a budapesti Műegyetemen. 1876 végén a bécsi Képzőművészeti Akadémiára iratkozott be, ahol négy évig a század híres dán származású építészének, Theofil Hansennek volt tanítványa. Ám, nem pusztán elméletet tanult Hansen mellett, hiszen mestere alkalmazta irodájába, ahol az építési és a tervezési munkák legérdekesebb részeivel is foglalkozott. Gyakornokként részt vett a bécsi Parlament tervezésében és kivitelezésében is. 1880-ban hazatért Kolozsvárra és még ugyanebben az esztendőben megválasztották szülővárosa főmérnökévé. Főépítészként irányította Kolozsvár századvégi építészetét, de tevékenysége a város kívül, Erdély-szerte is kimutatható.
Később a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskola és a szintén általa kigondolt és tervezett I. Ferenc József Iparmúzeum igazgatója is volt. Az 1888-ban megnyílt Iparmúzeum, melynek 3794 darabból álló gyűjteménye értékes bútorokat, szőnyegeket, kerámiai és fémtárgyakat, szép hímzéseket, művészi fa-, bőr-, üveg- és kőkidolgozásokat, valamint drága gépeket tartalmazott, 1926-ban szűnt meg.

Megannyi alkotás

A szakirodalom Pákey harmincnál több jelentős épületét tartja számon: Kolozsváron az Unitárius Kollégium (később Brassai Sámuel Gimnázium, ma a János Zsigmond Unitárius Kollégium), Iparmúzeum (manapság a Műszaki Egyetem működik benne), Kereskedelmi Akadémia, a sétatéri Kioszk és Korcsolyapavilon, a New York (majd Continental) szálloda. De ő készítette el „az utolsó erdélyi polihisztor”, Brassai Sámuel síremlékét is a Házsongárdi temetőben, és ő volt az is, aki a Szent-Mihály templomot körülvevő láncos kerítést megtervezte. Vidéken több korház, templom, gimnázium kastély megálmodója. Utolsó éveiben egy nagyszabású kiadványt tervezett Kolozsvár építészeti emlékeiről, a 16. századtól a 19. század derekáig. Bár halála meghiúsította gyűjtőmunkája befejezését, rajzai (egy részük, többnyire előkészítő vázlatok és másodpéldányok az Unitárius Püspökség levéltárába, másik részük 1969-ben az Országos Műemléki Felügyelőség Magyar Építészeti Múzeumának tulajdonába kerültek) pótolhatatlan dokumentumai Kolozsvár történeti múltjának és művészeti életének. A nagy rajzgyűjtemény elkészítésében, az építészeti emlékek rajzos felleltározásában, az időhatárok kiszélesítésében meghaladta a múlt század végi hivatalos műemléki gyakorlat neves szakemberei által képviselt álláspontot is. A tervezett kötethez mottót is választott, méghozzá Ipolyi Arnold sorait: „Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük összes töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen és kétségesebb a jövő”. Az idézet részt Heltai Gáspár 1554-es könyvéből kölcsönözte.
A több ízben átmásolt és letisztázott anyag azonban nem állt össze a tervezett albummá, Pákey Lajos 68 éves korában, 1921-ben elhunyt. A gyűjtemény töredékes részét végül Balogh Jolán publikálta 1944-ben az Erdélyi Múzeumban.

New York Kolozsvárott

A csodálatos tervezésű, jelenleg üresen álló és az enyészetnek indult New York szállodáról külön is érdemes szólni, hiszen mai, siralmas állapotát elnézve kétséges, hogy Kolozsvár egyik jelképes épületét valaha is megtekinthetjük még teljes pompájában. Vagyis abban az állapotában, ahogyan Pákey Lajos megtervezte és átadta az utókornak.
A New York felépítése előtt ezen a helyen szintén szálloda állt, a klasszicista stílusban épült Nemzeti Szállót 1894-ben bontottak le, hogy átadja helyét a Pákey Lajos által tervezett új kávéházas hotelnek. A munkálatok alig egy évet vettek igénybe, 1895-ben át is adták az épületet, pont időben, hogy a Mátyás-szoborcsoport 1902-es avatásakor teljes pompájában fogadhassa a jelentős vendégeket.
Kolozsvár urbánus legendáinak gyakorta főszereplője, zamatos történetek helyszíne, mindenféle művészemberek, bohémok második otthona volt az egykori New York szálloda és kávéház. A múlt század elején még divat volt, hogy az írók, újságírók a kávéházban, mahagónifa-asztalok lapján rótták a betűket, a futárok egyenesen a szerzők kezéből átvett kéziratokkal rohantak a nyomdába. De ügyvédek fogadták itt ügyfeleiket, grófok, bárók olvasták kedvenc napilapjukat a reggeli kávé mellett, és fiákeresek melegedtek hűvösebb hajnalokon. Laczkó Géza író igencsak plasztikus leírását adta a korabeli New Yorknak: „A szállóban átmeneti vigécek laktak, az étteremben cigány játszott, s az előkelőségek vacsoráztak és dorbézoltak, itt zajlottak a híres köri bálok a helybeli egyetem jogászkörének rendezésében, a kávéházban átutazó zsidók alsóztak, újságírók, színészek veszekedtek, s itt szoktak elcsattanni a szenzációs becsületbeli pofonok, mert itt volt a nyilvánosság, fórum, agóra, itt lakott a közvélemény.”

Az építész villája

Gyönyörű környezetben, egy domboldalon felfelé kúszó utcában épített magának villát Pákey Lajos. Az épület ma is rendezett, jelenleg a Pszichológiai Intézet működik benne. A Mátyás-szobor készítésének időszakában Fadrusz János gyakori vendége volt a villának. Rajta kívül a korszak sok jeles művésze is megfordult itt a zenekedvelő házigazda otthonában: Benczúr Gyula, Greuss Imre, Kacziány Ödön, Körösfői-Kriesch Aladár, Roskovics Ignác, Veress Zoltán.
Pákey Lajos nem csak épített, de a pusztulásra ítélt műrészletek megőrzéséről is gondoskodott. A századforduló körül megindult nagyarányú építkezések következtében lebontott régi polgári házakból kiemeltette a veszélyeztetett művészi kőemlékeket – a kolozsvári kőfaragó iskola megannyi reneszánsz faragványát – és kolozsvári villájába építette be, így az valóságos építészeti múzeummá vált. A nyugati oldali ablak a Wolphard–Kakas-házból származik, latin felirata magyarul: „Semmi sem erősebb az igazságnál”. Az északi oldalon látható ablak Henzler ezüstműves házából került ide. Felirata: „Emlékezz a halálra”. A feliratot két puttófigura veszi közre, melyek épp az élet lángját oltják ki. Szintén ebből a házból egy reneszánsz kapumaradvány is a villába került, az északi oldal bejárata felé. A villa nyugati oldalán egy reneszánsz ajtó található, rajta felirat: ”Míg igazul élsz, ne gondolj a rosszak szavával”. A villa déli oldalon látható BE betűjegyes címerpajzs a Bogner-Gelyén-házból való, a BE monogram Bogner Imre 16. század végén élt kolozsvári főbíróé.
Pákey szellemét rengeteg általa tervezett épület és egyéb emlékmű őrzi, mindazonáltal csak az utóbbi időben esett szó arról, hogy a városvezetés emléktáblával is megjelöli őket.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Boglarka Kicsi szerint:

    Az ember reggel felszokik,levelet ir a sogornojenek,Pecsre,masik ember indul munkaba,ezert a nagy igyekezet,megnezi az allasajanlatokat,almosan IQ tesztet,kiderul,milyen okos,na,csak annyit szerettem volna,ha engedi ez a rozoga szgep,En meg nem jutottam arra a szintre,hogy roman magyar vagy milyen ellentet,legjobban roman osztalyban ereztuk magunkat,fele apa,fele viz,igaz,matekoztunk ugy,hogy a fejunk esett le.Es voltam a szasz falvakban is,az ugy tortent,egyik baratnom a szebeni jazzfesztivalon megismerkedett”holmi”nemetekkel,Drezdabol,akik aztan jottek es osszejartuk a szekely es szasz nevezetessegeket,mert ugye,17-8 eves korunkban minket ez erdekelt.Allandoan kilogok a sorbol,templomba sem jarok,pedig megtanulmanyoztam,miszerint most mar nincs szukseguk a keresztenyeknek,kozossegre,mint az elejen,de nem is illek sehova sem.Mikor doktor bacsihoz kerultem,csovalta a fejet,miert kell 18 evesen FREudot olvasni,ejnye,ejnye…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s