Sal Mineo végzete

Mint üveggolyók a kisgyerek kezéből, úgy gurult szerteszét életem azon a rémisztően hideg téli estén – morfondírozott Sal Mineo. Amikor szemébe mondták: ő már nem kell, harmincéves öregember, isten vele. És Sal Mineo már tudta: ami elmúlt, az a káprázat, ami most van, a csüggedés, ami lesz, az már talán nem is igaz. Esetleg adagol még az élet ezt-azt, még tán amazt is – kurvákat, latrokat, füvet, álmokat -, de hogy a jövő fekete folttá vedlett, arra mérget lehet venni. Döntsek életemről? – kérdezte magától Sal Mineo. De hiszen azt sem tudom, a nőket vagy a férfiakat szeretem. És sírt Sal, és a tél hegedűn kísérte kesergését. Sal Mineo együtt könnyezett a fészkét vesztett madárral, a tengeren bolyongó szellemmel, az istenek elűzött gyerekével. Sal Mineora a böjt ideje várt. Pedig micsoda éveket éltem – sóhajtott Sal Mineo, amikor elindult végzete felé azon a sötét estén. Igen, én voltam Hollywoodban az egyetlen, aki Jimmizhette a nagy Deant. Hej, de fiatalon halt meg – borzongott meg Sal. Persze én jelenleg hallottabb vagyok a tízezer éves múmiáknál – gondolta tovább jó adag iróniával.
Sal Mineo halott volt, mielőtt a kést tartó kéz feléje lendült. Aztán csak az éjszaka maradt abban az utcában, és a száguldó mentőautó szirénájának sírásába beleveszett Sal Mineo lelkét kilehelő sóhaja. Utolsó gondolata Sal Mineónak az volt: ő bizony ezt a filmet már látta, ezt a szerepet már eljátszotta…

Salvatore “Sal” Mineo, Jr.

1939. január 10-1976. február 12.

sal

 

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Sal Mineo végzete bejegyzéshez

  1. Boglarka Kicsi szerint:

    senki nem szol hozza!biztosan szomoru es nem tetszik,vagy mindegy.Ugy ereztem,de lehet,tevedek,tartozom a (valosagnak)nehany gondolattal,amit nagyon nehez osszefoglalni,ezert nem is emlitettem eddig.A beszed felreertesek forrasa (is),beszamoltam egeszsegugyi palyafutasomrol es egeszsegugyi problemaimrol.Egy dolog szandekosan kimaradt,a csalad,elsosorban azert,mert nagy,feldolgozatlan fajdalmakat hordozunk,amiket nem illik megosztani,de ha mar ennyi mindent elolvastam,most mar nem olyan nehez.A ferjem 16 evesen veszitette el edesapjat,24 evesen edesanyjat,ket evvel talalkozasunk elott,igy nem ismertem oket.Novere elhagyta az orszagot,miutan ferje ongyilkos lett a forradalomkor,en csak a ket gyermeket ismertem,es oket ketten.Azota eltelt 18 ev.Nem velunk van a baj,ez a munkahelyi es a tavalyi ev temetesei elegge megterheltek mindannyiunkat.Hat,ennyi,mi egeszsegugyiek,sogornom tanugyben,most Pecsen laknak,sikerult mindket “gyermek”nek mernoki diplomat szerezni(…..)szoval harcolunk,mindenki,ahogy lehet,ahogy tudunk,ahogy engedik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s