Egy híján két évtized után bezárult a kör. Amibe beletartozik a Háromszög, a Tér, az Utca, a Meredek, és nem utolsó sorban a Ház.
A kör megszakadt, a gömb kipukkadt, az egyenes életvonalon megtört, amikor kényszerűségből elhagytuk a szülői házat. Három és fél évtized után idegen környezetben ébredtem, a jól ismert utcák, terek helyett ismeretlen helyeken jártam, de a lelkem mindig visszavágyott oda, ahol Marton Lili gépelt egy tetőlakás teraszán, Kiss Jenő költő vásárolt a szomszéd üzletben, ahol lánya, Dalma volt az üzletvezető, vagy Méhes György őszes feje bukkant fel rendszeresen a sarok mögül. Akkor nekem még nem voltak „valakik”, csupán kedves emberek, akik belakták a környezetemet.
Költözés után szüleim még hat évet éltek. Soha de soha arra a környékre nem mentek többet. Én is félve. Sírás fojtogatott, ha arra jártam. Megannyi élmény, emlék, barátok, szomszédok, nevetések meg sírások, szerelmek és szakítások kötöttek oda ezer meg ezer láthatatlan szálal. No meg a Ház. Ami megvan még. De nem olyan….
Körbejárunk: a tervektől a lemondásig, az örömtől a bánatig, a nemléttől az elmúlásig. Bölcsőtől sírig, háztól házig. És bár a tér valószínűleg végtelen, néha mégis bezárul a kör. Visszafordulunk oda, ahonnan indultunk. A Házhoz. A Térhez. A Háromszöghöz.
Gyarló önmagunkhoz.
(Kolozsvár, 2016. július 3.)
nanocsaba 
Nagyon, nagyon szep amit itt Csaba ir es “ereztet” velunk!
Csaba, mint egy kegyetlen vadűző, kergettél vissza a “házhoz”, ahhoz a kicsi lakhoz, ami nem messze volt a tiétektől. Látom apámat, amint fáradtan tolja kerékpárját, rajta a festőlétrájával anyám a padon ül és nagy szorgalommal veri a tojásfehérjét, hátha hab is lesz belőle. A kert.szép, a szomszéd a tivornyából jött,dülöngélt haza. Ő zárja a kört. Zsáner kép.Ki kellene törni ebből a körből. Nem?
Nekem is bezarult,a kor,vagy haromszog,kicsit maskepp.Nagyon szeretnem helyere tenni a dolgokat.Nagyon szeretem helyere tenni a dolgokat,ez a gyakorlatban is igy van.En nem koltoztem el,itt nottem fel,gyakorlatilag,edesapam akkor meg a tervezointezetnel dolgozott,mikor ezt a tombhazat terveztek,foldszinten orvosi rendelokkel.Kb 6 eves koromban,ide koltoztunk.26 eves koromban,ferjhezmentem,de ugyanebben a tombhazban,ket emelettel lejjebb kaptunk egy kisebb lakast.Most 42dik evemben jarok,amikor is kitettek munkabol.Felszamoltak a posztot,ahol19 es fel evet dolgoztam-csak hogy tegyuk helyere a dolgokat.Most mar ott tartunk,nem tudjuk kifizetni a szamlakat,mert jovedelmem kb negyedere csokkent.Elhataroztam,nem keresem a felnormas allast,amihez jogom lenne,mert csak elmeletben letezik.Feketen lehet dolgozni,de ha visszamegyek julius vegen a doktornohoz,amikor programalva vagyok,netan megkerdi,milyen a hangulatom,fogom kerni,hogy adjak meg a teljes betegnyugdijat,mert igy nem jo,lebetegedek.Hogy mi maradt meg?Megmaradt a jozan eszunk,a kapcsolatunk,ugyanis minekunk annyi tragikus elmenyben volt reszunk kulon kulon,es egyutt is,nem hianyoljuk.Ha jol ertem,elvileg minden tenyezo adva van,hogy ilyenkor az ember “kiakadjon”foldhozverje magat,meg ilyesmi.Ez nal(unk)nem mukodik.Pur si simplu,szora sem erdemes.Valahogy kilabalunk ebbol is.Egyik szomszedunk,a mult heten osszeegett,allitolag meheszete volt,es meggyult,leegett az egesz emberrel egyutt.Hogy mik vannak!