Hogyan nem találkoztam Varga Vilmossal

Elment ő is – ha lehet ilyen butaságot írni. Hiszen az ember nem elmegy, mint napsugaras tavaszi napon a korzóra sétálni, kúthoz vizet inni, vagy kutyát sétáltatni, hanem megszűnik lenni. Mindazzal együtt, ami a létet jelenti: tehetségével, boldogságával, szomorúságával, reményeivel, vágyaival. Örömeivel és csalódásaival. Kész, vége, egyszer voltunk, hol sem voltunk, és mindannyiunk után – mint a sárból kimozdított kő helyén – csupán egy üreg marad. Amit a szél betöm, a víz elsimít.
Találkozhattam volna Varga Vilmossal. Mégsem így történt.
Amikor jó néhány éve náluk jártam, éppen „színházügyben” volt elmenve. Pedig arra gondoltam, két színészt ütök egy csapásra: Kiss Törék Ildikót, a feleségét, és Őt. Végül az interjú megszületett – de egyszemélyes lett. Ildikó azonban könyvvel (A Pece-partról jöttem című önéletírása, igazán remek) és CD-vel (Villont szaval) bocsátott útra – férje, Vilmos hangjával és írásával..
Nem ismertem személyesen, de mégis valamennyire. Megjárta Temesvárt (1957 és 1968 között volt ott színész), így hát nem is lehetett másként, minthogy apám emlékeiben ő is éljen. (Nagy az a város, és mégis apró: a magyar értelmiség minden időkben egymásra talált benne). Talán egyszer láttam színpadon, mégis csodáltam. Hiszen nem kis bátorság kellett az első erdélyi magán-pinceszínház létrehozásához.
Interjú nem lett. De szelleme itt maradt.

Varga Vilmos
1931. december 9. – 2016. július 9.

varga

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s