Rácsok és borogatások

CharlieCsaba1

A napokban börtönlázadási hullám söpört végig az országon. A rabok életkörülményeik javítását követelik. Ugyanazt kicsiben, mint amit a norvég tömeggyilkos Breivik nagyban. Figyelemre méltó.

Egyre inkább erősödik bennem egy olyan érzés, hogy az emberiség egyik fele azon iparkodik, hogy valamilyen módon átverje a másik felét. Meggyőződésem, hogy a bűnözők fele sem kerül rácsok mögé – gondolok itt elsősorban a „fehérgalléros” gengszterekre, akik különböző pénzügyi manipulációkkal vagyonokra tesznek szert, egyáltalán nem törvényes úton. Mindazonáltal a börtönök túl vannak zsúfolva, a fogvatartási körülmények a kommunista időkhöz képest nem sokat változtak, annak ellenére, hogy sokan kimondottan életcéljuknak tekintik, hogy ezen változtassanak. Emberek vannak a rácsok mögött is, mondják – bár az állomány minősége nyilván eléggé vitaható. De abban egyetértünk, hogy ettől még nem kell őket középkori körülmények között fogva tartani.

Mi lesz viszont a kórházakban, iskolákban, menhelyeken, öregotthonokban tengődőkkel, egymás hegyén-hátán élőkkel? Az ártatlanul nyomorgókkal? Értük ki küzd? Mert az, hogy esetükben kevesebben emelik fel a szavukat – lásd többek között a nép ügyvédjének aggodalmát a börtönlakók iránt –, a napnál is világosabb.

A rabok különféle módon zsarolják a kormányt. Éhségsztrájkolnak, gyújtogatnak. A betegek hallgatnak. A bűnözőknek mindenféle hiányérzetük van, lázadnak. A beteg ember csendben múlik ki az egészségügy kritikán aluli színvonalának halálos karmai között.

A börtönöket – ahogyan az egészségügyet, az oktatást, a gyermeknevelést és egyebeket – az adófizetők pénzéből tartják fent. Az állam évente nagyjából egymilliárd lejt költ a rabokra. Egy elítélt eltartása 2500 lejbe kerül havonta. A gyermeknevelési segély 84 lej! Ennyit tud a jövőre kisajtolni adópénzünkből a román állam. És hogy a furcsaságokat tovább fokozzuk: egy beutalt beteg napi háromszoros étkeztetését a legtöbb kórháznak körülbelül hét lejből kell megoldania, míg egy kutyamenhelyen 10 lejre esznek az ebadták, naponta.

A börtönprobléma nem elhanyagolható. Vannak helyek, ahol egy ágyban két rab alszik – de ugyanez a helyzet a kórházakban is. Felvetődik a kérdés: kinek is van erkölcsi alapja ahhoz, hogy követelőzzön? Az elítéltek általában erejük teljében levő férfiak, akiknek a társadalom nyújt még egy esélyt. A betegek meg épp hogy támolyognak, és lehet, utolsó nekifutásuknál tartanak a gyógyuláshoz vezető úton.

Egyelőre a rácsok erősebbek a borogatásnál.

(Erdélyi Napló)

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Boglarka Kicsi szerint:

    Nagyon jo iras,nem is akarom “felulirni”(ezt a telefonomtol tanultam,a kifejezest).Csak,mivel a multkor hianyoltam,hogy nincs amihez hozzaszolni,tessek,most van.Bortonben nem voltam,ezert helybol atterek az egeszsegugyre.Jelenleg is azert(is)ultem le,mert nagyon faj a terdem,gondolom,a sok sorbanallastol,varakozastol,egyik helyrol a masikra valo rohangalastol,inteztem a sajat besorolasomat mas kategoriaba,gondolom,nem sok ilyen “handicapat”rohangal,innen is latszik,csak felig vagyok beszamithato!Logikus,vagy nem?Ezzel egyutt,meg annyit szeretnek hozzafuzni,mi,egeszsegugyiek pontosan ugy ki vagyunk szolgaltatva a rendszernek,ha nem koveted az utasitasokat,ugy jarsz,mint en.Vagy meg ugy sem.Kozben,itthon a ferjem is,nyari szezon,epiteszetben,ki van faradva,Neki a bokaja faj nagyon,igy,ketten ,ketfele santikalunk.hogy meddig,azt nem tudjuk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s