Ahol a Kalota folyik

Sokszor van úgy, hogy emberfia szeretne az őszből a télbe szerelemmel a lelkünkbe belépni. Egyik jele múlandóságunknak, hogy minél több ember életében meg akarunk fordulni. A magunk arcára formálni a világot — még ha csak egy röpke pillanatig is. Kell hogy létezzenek soha el nem múló szerelmek, és kellenek olyanok, melyek értelme a magunk továbblépése. Ma már tudom: három nap is tűnhet három évnek, és évek tűnhetnek perceknek. Sohasem tudhatjuk, mikor bólint ránk váratlanul a szerelem. Ahogyan én sem vártam a Kalota partján csöndes merengésemben, hogy rám köszönjön egy három napos virradat.
Lélekemelő ellátogatni Kalotaszegre. Az arra látogató átérzi az ősi Kalota törzs ránk ruházta feladatot: a megmaradást. És ott magaslik a Kalota hegy (a „Vigyázó”), amely összeráncolt homlokkal, féltő szemmel figyeli a kalotai embereket. Évszázadok óta kerülgeti ezt a vidéket a csöndes Kalota patak, amely csak néha-néha önt ki, büntetvén — ki tudja miért — a természet gyermekeit.
Méltóságos ember a kalotaszegi. Nem görnyedt meg a történelem viharaiban, még akkor sem, mikor tatárok dúlták a vidéket. A reformáció pedig maradandó nyomot hagyott lelkivilágukban. Szél fújja vagy eső áztatja, a Nap perzseli vagy a jég veri, a templom ott áll büszkén a magas dombon. A Kalota szegletében kevés az olyan ember, aki ne lenne jó viszonyban Istennel. Talán innen az erő a túléléshez, a megmaradáshoz.
A fiatalok — mint általában faluhelyen — koraérettek, az idősek örök ifjak. Láttam fél nap alatt levakolt házat. Figyeltem, mint születik meg egy kerítés két nap alatt. És láttam az emberek szemében a nyugalmat, a bizonyosságot, hogy azt a napot sem élték meg hiába.
A Vigyázó tetején fényben fürdött a gomolygó köd, amikor Kalotaszentkirályra érkeztünk. Nincs illat a földön, amely hasonlatos volna a falusihoz. És a csillagok oly tisztán látszanak, mintha az ember az éterben lebegne, és onnan nézné őket. Az esték langyosak voltak, reggel tavaszi szél simogatta arcunkat… és a szerelem ismét ott keringett körülöttem. Mert mielőtt az ősz télre vált, mindig elfogultan viszonyulunk az évszakok változásához, és igyekszünk, hogy a télbe lelkünkben meleggel lépjünk be.
A virradat váratlanul köszönt rám a Kalota partján. Átértékelni kényszerültem a lelkemben forrongó érzelmeket.
Néhány nap is lehet csoda, és három év is tűnhet egyetlen pillanatnak. Immár a szeretet melege veszi körül télbe rohanó testemet. És a megnyugvás: vannak még akiket érdekel bánatom vagy vidámságom.
Pedig csak három nap a Kalota partján, az ősi Kalotaszegen.

(2000. nov. 5. Szabadság)

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Boglarka Kicsi szerint:

    Van olyan,hogy az emberfia kuzd a tulelesert,a megmaradasert,a helybenmaradasert.Biztosan rossz csillagjegyben szulettem,leven aug.20 an a szuletesnapom.Valami nincs rendjen,most is egy teljesen abszurd helyzetben probalom feltalalni magam.Azt kepzelem,de biztosan hallucinalok,mar illene,hogy szegeny egeszsegugyi rendszer betegebb,mint en.Azt mondjak,nem szabad szomorkodni,ezert kivanok boldog szuletesnapot Kolozsvarnak,mintha kicsivel tobb az ertelem azon a videken,de ,mondom,lehet,csak nekem tunik ugy.Minden megeshet,az viszont teny,hogy ebben a forditott helyzetben,nagyon egyetertunk.Tenyleg,kivanok szep unneplest,mindenkinek,igaz,most is sietve irok,mert intezkedni indulok mindjart.De nem tesz semmit,szora sem erdemes.Es mindenekfelett,eljen Micimacko!es minden macko

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s