Kázmér végzete (avagy, ki lóg a fán?)

kmn

Negyvenévnyi szolgálat után Kázmér végre nyugdíjba vonult. Számára ez volt az a bizonyos fény az alagút végén, a tisztás, az almáskert, az élet értelme.
Kázmér mindössze nyolc osztályt végezhetett el az átkosban, de egész életében értelmiséginek érezte magát. Negyven évig a nagyváros színházának kapusa volt, ott lélegzett, álmodozott, élte az életet. Színészek, színházi emberek körében nőtt fel és öregedett meg, még köszönését is fogadták néhányan, nem csoda, hogy Kázmér titokban intelektüelnek szerette beállítani magát. Nem beszélve arról, hogy egyszer kitüntették a „Kultúra őrzője” díjjal. Kázmér ugyanis szó szerint őrizte a kultúrát. A színház udvarán található kicsiny fülkéjéből négy évtizeden át követte azokat, akik ki-be jártak Thália otthonába. Az ismeretleneket elzavarta, a művészeket meghajlással köszöntötte, jobb napjain még egy-két színházat imádó potyázót is beengedett a kakasülőre. Később már íróként is gondolt magára, ő volt az, aki kevésbé értelmes barátainak megfogalmazta az apróhirdetéseket és a halálozási jelentéseket…
Kázmér imádta a nagyvárosi nyüzsgést, azt, hogy a hatalmas embertömegben is naponta szembejött vele valamelyik ismerőse az utcán. Néha még a főpróbákra is bekukkantott, szabad idejében pipált és bohémnek öltözött, sokan gondolták róla, hogy egy jól képzett színházi szakember. Csodálták is többen, mások gyanakodva figyelték, átfogó kultúrájával – ami olykor még a napilapok sportoldalának olvasására is kiterjedt – irigyeket is szerzett magának.
Aztán mindenki nagyot nézett, amikor nyugdíjazása után Kázmér bejelentette, elköltözik a nagyvárosból, nyugalomra vágyik, valahol vidéken, kisvárosban szeretné leélni hátramaradt napjait. Az örök agglegény Kázmérnak ez hatalmas ötletnek tűnt, noha barátai figyelmeztették, hogy a nyüzsgéshez szokott ember ott majd megunja az életét. Nem lehetett eltántorítani az elhatározásától, eladta mindenét a nagyvárosban, és egy Isten háta mögötti kisvárosban telepedett le.
Ahol Kázmér a Paradicsomot sejtett, az embereknek régen nem volt munkája, a gyárak bezártak, a házak, kertek elhanyagoltak voltak, a fiatalok messzire menekültek, az öregek az otthonaikban gubbasztottak. Az első évben Kázmér még elvolt magában, aztán kezdte nyomasztani az egyedüllét. Hamar rájött, hogy minél szegényebb egy porfészek, annál több benne a kocsma. És ott vannak emberek is. Kázmér lassan átette székhelyét lakásából a sarki lebujba. Sosem volt nagyivó, eleinte furán is érezte magát a megrögzött iszákosok között, de idővel ő is felengedett. Megszerette a sört, aztán a bort, később a pálinkát is. De mennél több kocsmai ismerőse lett, Kázmér annál inkább belesüllyedt a depresszióba. Idővel már csak azért kelt fel az ágyból, hogy elbotorkáljon a kocsmába. Esténként, pálinkától átitatott elmével és könnyes szemmel fényezte a kultúráért egykoron kapott kitüntetését, és sírva gondolt vissza a nagyvárosban töltött éveire.
Hűvös őszi reggel volt, amikor a kocsma melletti parkban ráakadtak Kázmérnak egy leveleitől megfosztott fáról lecsüngő hullájára.
A kevés barát, aki megjelent temetésén, bölcsen csóválta fejét: – Mi megmondtuk, ugye? – suttogták egymásnak. És titokban örültek, hogy nem ők vannak Kázmér helyében az olcsó koporsóban…

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Kázmér végzete (avagy, ki lóg a fán?) bejegyzéshez

  1. Boglarka Kicsi szerint:

    (pontosan erre gondoltam en is)enyhe tulzassal,az a baj,hogy szegeny Kazmer ,meg mi is allandoan ilyen lehetetlen helyzetekbe vagyunk kenyszeritve,en legalabbis,biztosan.Annyi kulonbseggel,hogy kicsit szomorubb vagyok,kicsit tobbet tanultam,es meg nem tartok ott,hogy nyugodtan felrevonuljak,sot,meg rosszabb,kulonben is,hat nagyon igaza van,mert nem kell elkerulni a lenyeget,hanem szembe kell nezni vele,ez a megoldas(Uff,en beszeltem)…….

  2. Boglarka Kicsi szerint:

    Ebbol a sok halandzsabol az a lenyeg,mindig megfogadom,nem szolok hozza,(mert nem illik,)de ha mindig a lenyegrol beszel,nem tudom elkerulni.Multkor lazas voltam,ritkan szoktam lazas lenni,addig megyek,mig mar nem allok a labamon(ez a jellemzo)ilyenkor automatikusan az jar a fejemben,nemecsek erno,kicsi betuvel irtak a nevet,Ats Feri,es a Pasztorok,azt mar nem tudom,pontosan,hogy volt,legalabb 30 eve olvastam utoljara.Gondolom,ez annyira belemrogzult,meg gyermekkorombol,igy jar az ember,ha nagyon sokat olvas,meg tanul,sosem tudja,mikor mi juthat eszebe?Az biztos,ilyen onertekelessel a mai “piacgazdasagban”helybol vesztes vagyok.Ezt tanultuk,ezt tanitottak,tanulj,dolgozz,legy szorgalmas es fegyelmezett.Ha aztan meg tul is akarja teljesiteni az ember a tervet,vagy onmagat,hat,teljesen maga alatt lesz.Most,mire kilabaltunk egy ket rendszerbol,elvarjak,hogy legyek magabiztos,vakmero,persze,miutan a munkahelyemet felszamoltak,en egy kicsit tulzasnak erzem,tul nagy teher szamomra es igazsagtalan.Errol van szo,es ezen nem lehet valtoztatni,tul kell lepni rajta.Ezert,mindig hozzaszolok,van,mikor olyan hangulatban kap el,hogy egybol azt mondom,igen,pontosan erre gondoltam en is(…)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s