Syd Barrett: az őrült gyémánt ragyogása

A francba, lettem volna inkább festő – gondolta utolsó világos perceiben Syd. Merthogy gitárvirtuózzá sosem váltam – sóhajtott, majd a teáscsészéjét lassan ajkához emelte. A jelek nem voltak valami jók: csak állt ott a színpadon, Roger mellett, és áthatóan tanulmányozta a semmit. Mint két fekete lyuk az égen – bizony, ezt Syd szemeiről szól.
A hangos zseniből idővel a világ legcsendesebb őrültje lett. Megkopaszodott, pocakot eresztett, rózsákat ápolt, és órák hosszat teázgatott. Már nem tudta, milyen az íze az LSD-nek, a whiskynek, a ciginek. A saját dallamait sem ismerte fel – a saját fényképét sem. Syd zöldség lett a zsenik színes kertjében. – Ó, igen, talán ismertem valami Rogert. Meg Davidot is, meg Nicket, meg, meg…hm, volt egy negyedik is, igen…valami Pink, meg Floyd is talán, igen, igen…
Emlékszel, mikor fiatal voltál, ragyogtál, mint a nap/Ragyogj, te őrült gyémánt – kiáltották Sydnek, és ő nem tudta, mire vélje a verset. Hogy ő lenne a gyémánt? – ugyan már, hagyják őt a hülyeségekkel, boldog ő azzal is, ha Cambridge felett néha kisüt a nap. És ha van egy kis finom tea…tatatamm – derengett fel valami régi dallam.
Syd kertjében gyönyörű virágok nyíltak. Mintha valaki suttogva hívta volna. Syd elindult a kapu felé – lassan ért keze a szívéhez, a halálos nyilalást már nem is érezte…

Roger Keith „Syd” Barrett (Cambridge, 1946 – 2006), a Pink Floyd együttes alapítója és névadója

syd-barrett

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s