Apám és a volt miniszterelnök

alakitva1

Minden nehezen mozdul, minden lassan dől el – ha egyáltalán valami is megmozdul vagy eldől Romániában. Ez az ország az, ahol ferdén áll minden, még sem omlik össze semmi – mondhatnánk, ha lenne kedvünk viccelődni, amikor körbe tekintünk. Az egyik legnagyobb gond pedig az, hogy a társadalom nem képes megszabadulni legnagyobb kártevőitől sem. Ragyognak, eltűnnek, aztán a semmiből ismét előkerülnek – és ez így zajlik több mint negyed évszázada.
Ennek a ferdén felépített társadalmi értékrendnek egyik kirívó képviselője Victor Viorel Ponta egykori miniszterelnök, akiről, mint ismeretes, kétséget kizárólag kiderült, hogy doktori disszertációjának nagy részét másolta. Ami egyébként – azon túl, hogy mérhetetlen pofátlanság – jogi következményekkel is járhatna. Hiszen gyakorlatilag a plagizálás szellemi lopás, és ebben az esetben még ennél is több: az elkövető jogtalanul tett szert bizonyos előnyökre, hiszen azáltal, hogy egy összemásolt dolgozattal megszerezte a doktori címet, nem kellett vizsgáznia – mint minden más halandó ügyvédaspiránsnak -, hogy bekerüljön az ügyvédi kamarába. Tehát Ponta bűncselekmény elkövetésével is gyanúsítható. Mindazonáltal már magának a nyilvánvaló plagizálásnak a rábizonyítása is magas falakba ütközött: cinkostársai segítségével – akik szintén ferdén tették a dolgukat – előbb megúszta a vádakat, és csupán a kormányváltás után sikerült végre helyükre tenni a dolgokat. Most meg az ügyvédi kamara talál mindenféle átlátszó kifogást, hogy ne kelljen két lábbal kirúgnia köréből a volt miniszterelnököt. Valószínűleg ez is elhúzódik jó ideig. Akár az autópálya építés. Akár bármi Romániában.
Ezek a társadalomra kártékony emberek valahogy mindig feljutnak a ranglétra legmagasabb fokaira. Hiszen a „pontákat” nem tartja vissza a jóérzés, a becsület, nincsenek gátlásaik és nincs lelkiismeretük. Korrumpálnak és korrumpálhatók, saját céljuk elérésének érdekébe bármilyen machiavellista módszert képesek bevetni.
A volt román miniszterelnök plágium-ügyéről, és lehetséges kizárásáról az ügyvédi kamarából, egy nagyon régi, több mint fél évszázados történet jutott eszembe, amely apám és a család sorsát bizonyos mértékben befolyásolta, anno. Sőt, évekre előre meghatározta – bár ezt a történések idején még senki sem tudta.
Apám a hatvanas évek legelején végezte el Kolozsvárott a jogi egyetemet. Kihelyezték egy kisvárosba jogtanácsosnak, de mit ad Isten, hamarosan megszülettem én. Pedagógus anyám otthon maradt velem, apám kénytelen volt otthagyni reményteljes karrierjét a füstös városkában, és hazatérni családja mellé. Hiszen ingyen akkor sem adtak semmit, és valakinek el kellett tartania a családot. Igen ám, de jó atyám ügyvédi állást nem kapott a nagyvárosban, így kénytelen volt közgazdászként elhelyezkedni. (Akkoriban a jogi diplomával – elég fura módon – közgazdászként is lehetett dolgozni). Jó egy évtized után, amikor már kezdtem felfele cserepedni, apám szeretett volna visszatérni az ügyvédi pályára. Mivel évek óta nem dolgozott az eredeti végzettségének megfelelő szakmában, időközben törölték a nevét az ügyvédi kamarából. Magyarán: a diplomáját nem vesztette el ugyan, de nem gyakorolhatta a szakmát. Ha pedig újra akarta kezdeni, sok jóra nem számíthatott. Ám ami következett, az meghaladta a legszörnyűbb rémálmokat is.
A múlt század és rendszer hetvenes éveiben, ha lehet, még lassabban mozdultak a dolgok, apámtól egy halom igazolást, ilyen-olyan papírost, amikor az megvolt, még egy papírost kértek, újabb vizsgákon kellett volna keresztülmennie, hogy visszavegyék a kamarába. Az akkori rendszer millió kifogást talált, mondvacsinált okokból dobták vissza többször is jelentkezési lapját, míg végül apám megunta a macerát, és lemondott az egészről. Maradék aktív éveit közgazdászként élte le – becsületesen végezte dolgát, de tudom, nem okozott neki valami nagy szakmai kielégülést az a pálya -, közben pedig sosem hagyott fel teljesen álmaival: azon a két-három munkahelyen, ahol életében megfordult, a számok körmölése mellett vállalati jogtanácsosként is dolgozott. Ingyen, bérmentve… Egészen az úgynevezett „gengszterváltásig”, amikor a dolgokat különválasztották, és minden intézmény külön jogtanácsost alkalmazott.
Apám talpig becsületes ember volt, soha senkit nem vert át (őt éppen elégszer), nem alázott meg, képtelen volt csalni és hazudni, egész életében inkább adott, mintsem valamit ingyen elfogadjon. Fikarcnyi gőg nem volt benne, amiért nem dolgozott meg, az nem kellett, és meglehet, ez lett a veszte. Ha a „rövidebb” utat választja, ha annak vitt volna egy kis „figyelmességet”, akinek kellett volna, ha kikerüli a bürokrácia útvesztőit, talán egész élete másként alakul. De ő nem az az ember volt…
Egyetlen közös vonás van apám és a volt miniszterelnök között: jogi egyetemi végzettségük (minden más hasonlóság a véletlen műve – írná egy rossz krimi előszavában).
Apám elhunyt, mielőtt még Pontából lett volna „valaki”. Nem érte meg, hogy holmi politikai karriernek mindent alávető, mindenen és mindenkin gátlástalanul átgázoló figurák meggyalázzák szeretett szakmáját, melyet tőle független (némileg talán rajta is múló) okokból érdemtelenül kevés ideig tudott csak űzni.
Apám biztosan nem cserélne Pontával. Olykor megkeseredve bár, de az igazságtalan diktatúrában is mosolyogva hajtotta álomra a fejét. A volt miniszterelnök, egy görbe demokráciában sem biztos, hogy minden éjjel nyugodtan alszik.
Ez pedig alapvető különbség két ember között.
(Erdélyi Napló)

gyertya_web

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Apám és a volt miniszterelnök bejegyzéshez

  1. Boglarka Kicsi szerint:

    (Ugyis el vagyok keseredve)elfogyott az eronk es a turelmunk,az ember dolgozik,en varom a papirt a nyugdijosztalyrol,mindenesetre,ha annyira vagyok en beteg,amennyire igyekeznek juttatni a “jogaimat”(rengeteg van nekem)akkor ezek szerint egyaltalan nem vagyok beteg,mert meg senkitol nem kaptam semmit.Allitolag,ket honapba telik(…)de,hagyjuk ezt.bele (lehetne)orulni,hosszu o betuvel,Mindhiaba kerdeztek,hogy hallucinaloke,teljesen mindegy,ez a valaszom:nem mindegy?Igazsag szerint,nagyon jol tudom,hogy mit jelent,egeszsegugyi es mindenfele tapasztalataim alapjan,sulyos esetben,gyogyszerek,alkohol stb,ossze lehet hozni.De ha ugysem fizetnek erte?Itt van,ami nem dol el,es nem is fog.Eszembe jutott,hogy osszevissza astak az utcakat a varosban,a buszon meselte egyik ember a masiknak,hogy van egy hely,ahol mar szamtalamszor kiastak meg vissza-egyszer a gazasok,aztan a vizesek,stb,mire azt mondja a masik”Eccerke,itt amit meg lehet mozgatni,minden meg van mozgatva”az mozog es,ugye,csak a munka menjen.De hat az se menyen.

  2. Boglarka Kicsi szerint:

    Na jo,megvan a diplomam,nem gyakorolhatom a szakmat,most jottunk a csaladorvostol,mindenki fogja a fejet,mert nem indul el a rendszer,sot,mar (eleg)csunyakat is mondanak,miert kell idegeskedni azert,ami nem tolunk fugg?Engem megvigasztaltak,nyugodtan varakozzak,mert honapba beletelik,amig valtoztatnak az osszegen.Jelenleg “fel”nyugdijt kapok,ezt azert,mert azt hittem,dolgozhatok,de csak “feketen”sikerult,eddig.Sajat elhatarozasombol kertem,tegyenek at a masik kategoriaba,legalabb ezt adjak meg egeszen.Kozben elvettek a villanyt.Most adtak vissza.Szerettem volna dolgozni,esodort a maganlaboros,korhazepiteses tortenet,sok penzrol van szo,mit szamit egy ember?Egeszsegugyben!nincs penz!itthon probalom fenntartani az elozo szinvonalat,nem semmi.szerettem volna valamit irni,de csak fele maradt,a villany miatt.Egyszer,egy gombnyomasra eltunik ez az egesz rendszer,ha mar ugysem mukodik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s