Meghalt Bara Margit…

Nem ma. Ma csak a teste távozott egy jobb világba.
Bara Margitot évtizedekkel ezelőtt kinyírták.
A kezdeti hatalmas siker nem Margitot, hanem irigyeit szédítette meg. Mert hogyan jön hozzá ő, a Kolozsvárról menekült színésznőcske, hogy meghódítsa előlük a világot? Pedig ő aztán senkitől sem kért ingyen kenyeret. Hátulról támadtak rá. Szépségére, tehetségére, sikerére. A legpuritánabb, legerkölcsösösebb asszonyra zúdították a moslékot. Mert ez a sorsa annak, aki tiszta.
A pletykák sosem igazolódta be. Ettől volt, ha lehet, minden még kegyetlenebb. És a sárga színű gonosz győzött. Karrierje, élete millió kis csillogó darabra tört, álmai egy rágalomhadjárat aktáinak a mélyén végezték. Kivégezték, mert talán túl sokan szerették. Talán a legdrámaibb színésznői sors az övé. Nem született még író, aki ezt ki tudná találni.
„Amikor a Nemzeti Színházban az utolsó előadásomat játszottam, akkor nemcsak én, a kollégák is tudták ezt. Vége lett az előadásnak, én borzasztó fegyelmezetten viselkedtem, szépen lesminkeltem, azt a sminkruhámat elhoztam emlékül. Azelőtt legtöbbször az volt, hogy a kollégák felajánlották, hogy hazavisznek, rengetegen laktak Budán. Tudniillik, azt hiszem, csak nekem nem volt kocsim, úgyhogy mindig valamelyik kedvesen felajánlotta, hogy hazavisz. Nos, akkor senki sem ajánlotta fel. Én kijöttem a színház hátsó bejáratán, az egy nagyon ronda, piszkos udvar, és vigasztalanul szemerkélt az eső. Kiléptem azon a ronda kapun, és ott álltam egy kicsit, ott, az esőben, és akkor arra gondoltam, hogy befejeződött az én pályafutásom. Szép lassan elmentem a buszmegállóba és hazamentem. Egyedül.”
Fél évszázadon át hallgatott. Negyven évvel ezelőtt aztán örökre az asztalfiókba zárta az utolsó szövegkönyvet. Néhány igazán nagy ember még meglátogatta néha. Családja mellette volt. Margit mégis magányos lehetett. Mert ekkora megalázás után az ember nem is lehet más.
„Megszoktam a szenvedést”. Isten kegyelmes, Margit. Megszabadított tőle.

Bara Margit Éva (Kolozsvár, 1928. június 21. – Budapest, 2016. október 25.)

bara

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Meghalt Bara Margit… bejegyzéshez

  1. Barta László szerint:

    Bara Margit emléke mindig megmarad. Kitűnő alakításait filmek szalagjai őrzik.Nyugodjon békében.

  2. Klári Mihályi szerint:

    Nyugodjon békében már Isten kezében van ő tudja hogy milyen csodálatos szinész és ember volt, megnyugvást kívánok családjának hiszen lelkünk mélyén szeretettel őrízük méltó emlékét Klarissza Mihályi Klári

  3. Szilágyi Lajos szerint:

    Bara Margit….. A nő…. A csodaszép nő….. Akinek játéka mindig túlmutat az alakítás helyzeti világán. Az alkatában volt az érzéki finom nő , és a dráma, amihez a természetes női szépség úgy adódott Istentől. Nem lehetett csak a szerepben megformált alaknál maradni ,amikor őt csodálta az őszinte ember. Többet mutatott….A szemévben hordozta sorsát…. A sötét ,különösen érzéki és szép szemeiben,melyek elgyengítették a bele néző embert. Irigyei felett állt és nem ereszkedett le oda……
    Különös az, ahogyan viselte megaláztatása hosszú éveit…. Büszke maradt mégis, és győzött! Igaz “elment”. Mégis itt van győztesen köztünk a magyarok között.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s