A filozófus jegesember

Érdekes, ahogy haladok előre a korban — maholnap negyven éves „vén trotty” leszek — , egyre több gyerekkori emlék bújik elő tudatom mélyéből.

Ilyesfajta meleg nyár volt akkor is — jó harminc évvel ezelôtt —, amikor Temesvárott hőmérôk törtek össze a forróságtól. Csakhogy a Bega partján más a nyár: fullasztó hőség, az emberfia levegő után kapkod, a legyek elájulnak, a szúnyogokban csípni sincs erő.

Amint említettem, a nyár, amelyről írok, jó harminc évvel ezelőtt főzte fel az agyunkat. Hűtőszekrény csak nagyon gazdag ember (pl. párttitkár, káderes, szekus) házában volt. Az egyszerű halandó meg kellett hogy elégedjen a hűtőládával. Miben különbözik a kettő? A hűtőláda valóban láda volt, melynek alsó részében jeget tartottak. Az ám, de a jég idővel elolvadt, s új tömböket kellett rendelni. Ezeket hordták szét egy szekéren a jegesemberek. Kampókkal járkáltak, s mi, gyermekek különböző rémtörténeteket eszeltünk ki róluk. Mert a kampó megihletett mindenkit…

Volt köztük egy „bácsi” — nem lehetett több harmincnál —, hatalmas termettel, izmos karokkal, olyan háttal, mint az ajtónk. És — ettől mindig megállt az eszünk — verseket szavalt. Szavalt és filozófált. Ilyen gondolatai voltak: milyen jeges ez az élet. Vagy: jégből van a világ! Máskor fölsóhajtott: jéggé vált szerelmem. Jég van a szívén — mondta arra, aki nem adott zsebpénzt. Kollégájáról az volt a véleménye, hogy jég van az agyán. Beszélt a jégből kinövő virágszálakról, barátairól, a jegesmedvékről. A jégkorszakot tartotta az emberiség legfényesebb történelmi időszakának.

Akkoriban tátott szájjal hallgattuk jeges barátunkat. Főleg, hogy senkinek sem ártott. És elhittük, hogy találkozott a jegesmedvékkel, hogy megjárta a Déli-sarkot. Jégmadarakról, jéghalakról beszélt. Azt is elhittük volna, hogy a jégkorszakban is élt már, annyira a szívünkhöz nőtt.

Egy forró nyári napon kollégája új partnerrel jelent meg. Nagyapámék kérdezték, hol van a barátunk. Elvitte a mentő — válaszolta. — Hová? — kérdezték a nagyok. — Zsombolyára. A felnőttek bölcsen bólogattak, mi pedig nem voltunk tisztában azzal, milyen nyavalya ütött bele jeges barátunkba.

Évek múltán tudtam meg: Zsombolyán idegszanatórium mûködött. Bolondokháza.

Szabadság, 2000 július 6. 
Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) A filozófus jegesember bejegyzéshez

  1. Boglarka Kicsi szerint:

    Igaz tortenet:volt itt,Szentgyorgyon egy “Bolond Ferike”(most mar nem el,szegeny)de,akkor mindenki ismerte,kicsit bolond volt,de nem artott O sem senkinek.Egyszer nagyon hideg volt,szegeny lefekudt es annyira kihult,bevittek a halottas hazba,reggelre helyrejott,es mikor ment be az egeszsegugyi szemely,felult,es azt mondta:”kicsit megfaztam,de kibirtam”persze a kollega szinte rosszullett.Ezt meg szemlelteto peldanak is felhoztak egy kurzuson,elsosegelynyujtas,azert,hogy mennyire megteveszto a fagy okozta lehules.En ezt mar regebb gondoltam,irom,erdekessegkeppen.Mi,egeszsegugyiek “irto”erdekesek vagyunk.Csak,sajat magunkat nem tudjuk neha,hova tenni,de nem szamit

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s